Úgy vélem érdemes újból és újból elővenni a nyugdíjtémát! Két dolog motivál ebben engem leginkább! Az egyik az idő kivételes fontossága egy nyugdíjprogram során, a másik egy csupán humánus motiváció, megóvni különösen korosztályom tagjait egy komoly arculcsapástól, amely majd a felkészületleneket érni fogja, ha nyugdíjba mennek! 

Bármennyire is hihetetlen újból és újból Babits Mihály: Jónás könyvének szavai jutnak eszembe a munkámmal kapcsolatban, amikor  próféta saját felelősségéről beszél, vagyis arról a felelősségről, ami sokszor kínosan érintheti azokat akiknek szól! Jónásnak az volt a feladata, hogy figyelmeztesse Ninive lakóit a megtérésre, hogy elkerüljék a beígért megsemmisülést! Azoknak az embereknek akik az öngondoskodás  területén (is) dolgoznak az a feladatuk, hogy bármennyire is kevéssé van benne a magyar tudatban ez a gondolat még, figyelmeztessék a lakosságot arra a jövőbeni kiszolgáltatott élethelyzet lehetőségére, amiről azt gondolják, pont az ő életüket nem fogja érinteni majd! Ez persze nem témája a bulvármédiumoknak, sőt a kereskedelmi televíziók sem nagyon feszegetik a kérdést! Pedig ( sajnos) jelentősebb tömegeket szinte csak itt lehetne elérni, hiszen kevesen olvasnak gazdasági szaklapokat, és nem jellemző a pénzügyekkel való tudatos foglalkozás a mindennapokban!

Miért nincs benne az öngondoskodás a magyar pénzügyi kultúrában?

Két oka van:

1.) Egy általános emberi ok!  A később jelentkező kockázatok elbagatellizálása,vagy éppen lekicsinylése! Biztosan mindenki átélte már, amikor valaki balesetet szenved, vagy kirabolják, vagy ellopják az autóját, gyakran úgy gondolkozunk, vele megtörtént, de velem ez nem történhet meg! Aztán csak egyszer azon vesszük észre magunkat, hogy pont mi lettünk az a VALAKI, akit kiraboltak, akit baleset ért, vagy valamilyen kár érte az életünket! Mivel átéltem már azt, hogy rendőrség hívott telefonon a feltúrt lakásom ajtajában, így joggal mondom azt, hogy én már voltam VALAKI!:)

2.) A másik ok pedig, az a 4-5 évtizedes berögződés, amit a paternalista ( atyáskodó) állam nyoma hagyott a   magyar fejekben!

Vagyis neked kedves honpolgár nem kell semmivel törődnöd, dolgozz, házasodj, taníttasd a gyermekedet aztán majd ha megöregszel én a nagy állam majd gondoskodom rólad! Sok honfitársunk még mindig abban a sajnálatos tévhitben él, hogy neki bizonyos szolgáltatások úgymond alanyi jogon járnak az államtól! Sajnos megint a népszerűtlen prófétai szerepből nem tudok kilépni és azt kell mondanom, hogy nem jár!  Vagy lehet, hogy éppen járna, csak nem  fog jutni majd!

Ha már bibliai párhuzammal indítottam, akkor hagy használjak  ismét biblikus szakkifejezést! Az öngondoskodás területén dolgozó mindannyiunknak a szerepe nem más mint Jónásé, vagyis eloszlatni a hamis biztonságtudatot a fejekben!

Igazából kétféle ügyféllel találkoztam az eddigi munkám során, szerintem alapvetően ez a 2 típus létezik:

1.) Aki látja azokat a pénzügyi szükségleteket, amik az életében, családja életében mindenképpen jelentkezni fognak majd! Akikkel le lehet ülni, lehet készíteni egy több évre vagy évtizedre kalkulálható pénzügyi tervet rövid-, közép- és hosszútávra, amiben feltárulnak adott időpontban az adott pénzügyi szükségletek, pénzügyi forráshiányok! Mivel a terv a kezükben van, bizonyos lépéseket meg tudnak tenni, hogy az elkerülhetetlen forráshiány egy részlét, vagy egészét, ne teljesen hitelből, több évtizedre eladósodva kelljen majd megoldaniuk! Ők a konstruktívak, attól függetlenül, hogy milyen anyagi lehetőségeik vannak!

2.) Vannak az örök elégedetlenkedők és kétkedők, vagyis azok, akik igazából látni sem akarják előre milyen kiadások várnak majd rájuk a jövőben! Akik teljesen elzárkóznak mindentől, mindenkitől, akiket adott időpontban teljesen felkészületlenül érnek majd az előre jól megtervezhető kiadások, amikor kénytelenek lesznek a gyors kölcsönök " áldásos" intézményéhez segítségül fordulni! Ők azok akik általában mindig mást okolnak saját sikertelenségeikért minden téren! Ha az általuk előre át nem gondolt nagyobb kiadások majd jelentkeznek az életükben, akkor is meg fogják találni a kilátástalan helyzetük okozóját, ( akik természetesen nem saját maguk lesznek)!  Sajnos munkám során találkoztam már olyan családokkal akik a hitelt is hitelekből próbálták törlesztgetni! Sajnálatosan olyan több évtizedre előremutató adósságspirálba kerülve, amiből semmiféle józan megoldással nem igen lehet már kikerülni! Az ilyen családokon maximum a magáncsőd Magyarországon még be nem vezetett gyakorlata segíthetne, komoly szakértői támogatással a háttérben!

De hangsúlyozom a két csoportot elsősorban nem az anyagi lehetőségeik, hanem a gondolkodásmódjuk különbözteti meg egymástól! Hiszen olyan " menő" és sokat irigyelt vállalkozók is kerültek már csődközelbe, akik jelentős pénzzel rendelkeztek, csupán a második csoportba tartozva sosem építettek fel maguk számára egy pénzügyi stratégiát! 

Sajnos ma már akárki nevezheti magát pénzügyi tanácsadónak, egy biztosítási ügynöktől kezdve  egy banki kisasszonyon át, az "egynyári tanácsadóig"! De szerintem a szakmaiság fokmérője, az, hogy ki mennyire tud egy életpályát stratégiában látni! 

Érdemes önvizsgálatot tartani ki melyik csoportba sorolja magát!?

"Time is money!" Az idő pénz! Sajnos kevés embert láttam aki tisztességes módon rövid idő alatt lett volna gazdaggá! Több, az életében sikeres vállalkozó, üzletember szakkönyvként kínált írását elolvasva azt látom, hogy kitartás nélkül nincs anyagi siker, nincs anyagi gyarapodás! ( vagy, ha van is, tiszavirág életű) Persze két módon tisztességesen is meg lehet gyorsan gazdagodni egyik ha valaki nagy vagyont örököl, a másik ha valaki komoly összeget nyer mondjuk a lottón! De valljuk benne, e két dolog is kevesek számára adatik meg lehetőségként! 

Arról más sokszor írtam, hogy az idő és akár néhány ezer forint havonta, milyen jövőbeni eredménnyel rendelkező gyarapodást hozhat az életünkben! Az öngondoskodás a jövőbeni nélkülözés elkerülésének az útja! A befektetés a már meglévő vagyon legjobb eszközökön keresztül történő gyarapítása! 

Amikor nyugdíjcélról, vagy egy család pénzügyi jövőjéről beszélek, akkor mindig az öngondoskodás fontosságát hangsúlyozom! Vagyis azt az utat, amikor viszonylag kisebb összegekből, megfelelő idő alatt valósítunk meg egy pénzügyi célt! Legyen az mondjuk egy nyugdíjtőke felépítése! 

Zárjuk egy példával, de nem riasszanak meg senkit a számok, mert igenis, ha időben kezdi egy család a felkészülést felépíthetőek ezek az összegek viszonylag kicsi összegekből is... de ne is.... Azt gondoltam publikálok egy kalkulációt egy mintacsaládra, de azt hiszem korábbi írásaim alkalmával már megtettem ezt! 

Összegezve elmondhatom, hogy nagy vágyam minden családdal sőt minden fiatallal is leülni egy kötetlen órára és átbeszélni azokat a kiadásokat, költségeket amik ott vannak, illetve ha akarják, ha nem, ott lesznek az életükben! Hogy miért? Mert egy dolog mindenkinek járna: hogy amennyire csak lehet tisztán lásson a jövőbe! Hogy ne menjen el azok mellett a pénzek mellett, amik mellett sokan elmennek, mert nincs tudomásuk arról, ami nekik a jelenben járna és amiből jutna is! S hogy ne reménykedjenek olyan jövőbeni pénzekben, amik talán a régi gondolkodásmód szerint járna nekik, de semmi, vagy csak nagyon kevés jut majd belőle! Sokszor tartottam már e téren önvizsgálatot, hogy miért nem kezdtem  el korábban magam is! 

Egy dolgot megmutatok még a kitartó :) olvasóknak, akik ebben a  nagy nyári melegben végigolvasták a bejegyzést!  Egy korábbi bejegyzésemben,amit: A nevem Pató Pál, avagy mit veszítünk a halogatással címmel írtam beiktattam egy mintakalkulációt egy táblázatban!  ( A címkék közül, ha ráklikkel a Pató Pálra, akkor azonnal meg tudja nyitni a cikket! ) Érdemes tudni azt, hogy amikor valaki azt mondja, hogy majd jövőre, vagy 2, 3 vagy 5 év múlva kezdek el gondoskodni mondjuk a nyugdíjamról, akkor igazából nem a kezdeti 2 3 vagy 5 év pénzeit veszíti el, hanem a megtakarítási program utolsó 2, 3 vagy 5 évének összegéről, nyereségéről mond le! Kérdés az, nyert- e már valaki is azzal, ha volt egy problémája és csak húzta halogatta, noha tudta előbb vagy utóbb úgyis lépnie kell?! Itt komoly összegektől esünk el, ha a lépés megtételét húzzuk-halasztjuk!

Hozzunk egy döntést ma! Tegyük helyre azokat a problémákat amik a jövőből integetnek és elkerülhetetlenül közelednek felénk!

A múlton már nem tudunk változtatni. A jövő még homályos előttünk. De a jelen, a mai nap bölcs kihasználása ránk van bízva./ Gary Chapman/