Tegnap este jutott eszembe ez a gondolat, amikor valaki úgy nyilatkozott, hogy a nyugdíjcélú privát megtakarítások utáni adókedvezmény tulajdonképpen nem más, mint  annak  a gesztusa, hogy az állam már nem tudja garantálni az időskori tisztes megélhetéshez szükséges nyugdíjakat! De mégis a saját "lelkiismeretét" valamilyen módon meg akarja nyugtatni! Így kedvezményeket ad, megtakarításra ösztönöz, feltételezi azt, hogy az állampolgárok megértik az " idők jeleit" és tesznek valamit a jövőjükért, Önmagukért!

Nyilvánvalóan nem láttam még olyan politikai tömörülést Magyarországon,- de ezt már korábban is írtam- és szerintem Önök sem, aki nyíltan szembe merne nézni az állampolgáraival, vagy szervezne egy olyan kerekasztalt a társadalmi élet hiteles szereplőinek, akik jól tudnák kommunikálni a társadalom felé, hogy mi az, amire nyugdíjügyben ténylegesen számíthatnak, illetve, pont nem számíthatnak! Sajnos az implicit utalások, mint maga az állami adókedvezmények a nyugdíjcélú megtakarítások után, vagy éppen a 2014 január elsejétől bevezetett 20 % adójóváírás a nyugdíjbiztosításokra  sokszor kevés, hogy mindenki szemét felnyissa a kérdés sürgető és jövőbeni életszínvonalunkat húsba vágóan meghatározó kérdéskör tekintetében! 

Igazából a megtakarítási piac szereplői, - mi, akik naponta foglalkozunk ezzel a kérdéssel,- látják igazán azt a nyugdíjkatasztrófát aminek a kapujában vagyunk, vagy talán már be is léptünk rajta! Illetve látni  talán többen látják, de nem tudják igazából, mi lenne a megoldás! Készült  nem régen egy felmérés a nyugdíjelvárásokkal kapcsolatban Magyarországon!  Az Európához képest alacsonyabb jövedelmek miatt  talán, itt az egyik legnagyobb a kezdő nyugdíjelvárás összege! A magyarok az utolsó nettó fizetésük 80 - 85 % -val lennének elégedettek kezdő nyugdíjként! Bár már közel 20 %-a a válaszadóknak tisztán látja, ez az " álmuk" nem fog teljesülni! 

Az újonnan nyugdíjba vonulók nyugdíjairól  az 1997. évi LXXXI. társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény rendelkezik.

Ki mennyi nyugdíjra számíthat a szolgálati idő függvényében?

15 év szolgálatai idő után, a havi átlagkeresete 43%-ra számíthat nyugdíj gyanánt
20 év szolgálatai idő után, a havi átlagkeresete 53%-ra számíthat nyugdíj gyanánt
30 év szolgálatai idő után, a havi átlagkeresete 68%-ra számíthat nyugdíj gyanánt
40 év szolgálatai idő után, a havi átlagkeresete 80%-ra számíthat nyugdíj gyanánt 
50 év vagy több szolgálatai idő után, a havi átlagkeresete 100%-ra számíthat nyugdíj gyanánt

Ez a valóság! Érdemes hangsúlyozni,  hogy nem az utolsó nettó fizetés százalékos összegeiről beszélünk, hanem átlagkeresetről, aminek a számításaiba most   bele sem mennék, akik kitalálták sem értik igazán!

Ez volt 2013-ban a szabály!

De ha kitekintünk hazán határain kívülre, akkor északi szomszédainknál még rosszabb a helyzet, ott már azt rebesgetik, hogy minimum 20 év munkaviszony kell ahhoz, hogy valaki egyáltalán állami nyugdíjat igényelhessen! Nálunk sem lesz ez másként!

A jövőbeni pozitív kilátásokat tovább gyengíti Magyarországon:

• növekvő átlagéletkor
• Magyarországon van Európa országainak egyik legrosszabb reprodukáló képessége (kevés gyermek)
• fekete munka
• aktív korú külföldi munkavállalók, külföldön járulékot fizetők 
• olyan munkahelyek, amikből minimális járulék folyik a nyugdíjkasszába ( közmunka stb.)

Gondoljon bele, míg  Magyarországon 1960-ban egy nyugdíjas nyugdíját 7 munkavállaló adta össze és  még 2000- ben is 4,5, addig ez a szám 2040-ben már csupán 2,5 munkavállaló -nyugdíjas arány lesz! A legrosszabb helyzetben a mai 19-20 évesek vannak, akik mire nyugdíjba mennek, az ő időskori nyugdíjukat már kevesebb, mint 1,75 munkavállaló járulékaiból fogják összerakni! Ha nincs ami befolyna a nyugdíjkasszába, hitelből pedig a nyugdíjkassza már törvényileg nem finanszírozható, vajon a kevésből képes lesz valaki sokat kiosztani? Ami  biztató, -és amivel munkám során is találkozom,-  a 20-on évesek sokkal jobban tisztában vannak  az állami nyugdíj esetlegességével, mint a 30-asok, (akiknek gyorsan lépni kéne ez ügyben már), aztán negyven felett pedig már az ijedelem, ami ismét előhozza ezt a kérdést! Persze akkor már sokkal nagyobb ráfordítással és anyagi megterheléssel lehet  tenni érdemben ez ügyben, egy elfogadható nyugdíjcél megvalósításához! Igazában az ebbéli megtakarítást ideális esetben olyan 30 35 éves korban el kellene kezdeni Magyarországon is mindenkinek, aki nem nyomorgó öregkorra vágyik!  Reméljük azért, kevés ilyen vággyal rendelkező honfitársunk van! 

Azt ugyancsak érdemes látni, szintén statisztikák bizonyítják, tessenek utánanézni a KSH adatai között, hogy a jövőbeni nyugdíjasok 25, de akár 30 évet is eltölthetnek nyugdíjban! Gondolom nem kérdés az, hogy ennek a "néhány" évnek azért a minősége senki számára nem közömbös! Tegyen egy kísérletet, ha Ön most 30 éves, játszon el azzal, hogy már nyugdíjas! Becsönget a postás, leteszi az asztalára azt a 40 000 ( de legyünk optimisták 50 000) forint nyugdíjat, amit be kell osztani egész hónapra! Mit tesz? Milyen gondolatok járnak a fejében? Miről fog majd lemondani? Fűt? Világít? Vagy bevásárol? Vagy felhívja a gyermekeit ( ha vannak), hogy fizessenek ki egy két számlát Ön helyett? Nem fogja ezt megalázónak tartani? Mely igényeiről lesz majd a legegyszerűbb lemondania? Gondolja el ezt hónapról- hónapra! Évről -évre! Évtizedről-évtizedre!  Majd a kísérlet után sóhajtson, hogy milyen jó, hogy még van ideje tenni, hogy az ilyen helyzet ne legyen soha valósággá!  Gondoljon bele nagyszüleink most is panaszkodnak  a kevés nyugdíj miatt ( pedig a jelenlegi nyugdíjak még igencsak jónak mondhatóak a jövőbeni nyugdíjakkal szemben), akkor mi lesz a mi nyugdíjas korunkban? 

Az öngondoskodás tehát elengedhetetlen! Ezzel és csakis ezzel kiküszöbölhetővé válik az időskori mély szegénység! Mert ha valaki ma a minimálbér miatt panaszkodik, hogy nehéz a megélhetése, mennyire drámai lesz 40 000 forintból kijönni majd havonta! Az időben, 30 év környékén elindított fölkészülés a nyugdíjas évekre, még jelentősebb anyagi megterhelés nélkül, elég időt biztosít, hogy a nyugdíjszámlája szépen gyarapodjon, az adókedvezmények, a pénzintézetek által kínált bónuszokon keresztül  ( megoldása válogatja! ) nyugdíjba lépésére gyönyörű szép nyugdíjtőkét halmozhat fel saját magának! Nem elérhetetlen egy boldog öregkor!! Ebből a tőkéből bőven jut az unokáknak! És egy olyan színvonalon élhet, mint Európa boldog, előrelátó nyugdíjasai!Ha az életét keményen végigdolgozta, miért nem ad magának esélyt, hogy idősebb korában olyan életet éljen, amilyenre mindig is vágyott? Ez senkinek nem fog menni anélkül, hogy ne tenne ennek érdekében önmagáért! 

Persze mindenki a maga életének a kovácsa! Mindenki eldöntheti bizonytalanul kíván-e a jövő elé nézni?! Az államba helyezve a teljes bizalmát, aki Pilátusként mossa kezeit ebben az ügyben?! Vagy dönthet úgy, hogy kezébe veszi  a sorsát, szembehelyezkedik a kilátástalanság, az időskori elszegényedés kopogtató lehetőségével és minél fiatalabb, annál kisebb havi összegekből megoldja a saját jövőjét egyszer s mindenkorra úgy, hogy akár maximálisan "elveszi" az államtól azt a támogatást, amit nyújt Önnek is nyugdíjcélú megtakarítása növeléséhez! A jövőben senki nem mondhatja majd a nyugdíjaskorhoz érve, szembesülve az első csekélyke nyugdíjkifizetésével, hogy az állam magára hagyott, nem tett s nem tesz értem semmit! Kérdés az, melyik mesebeli állathoz hasonlítunk? A tücsökhöz, vagy a hangyához? Ki- ki döntse el maga! De egy dolgot felejtsenek el a tisztelt olvasók! Illúziókból, vágyakból, reményekből, álmokból még senki asztalán nem termett kenyér, nem lett javuló életminőség! Sőt van egy rossz hírem, ha nem ma lép, hanem holnap, vagy jövőre, az nehezebb lesz és többe fog kerülni! Hogy az olvasók 70 %-a lépni fog egy- két éven belül, abban viszont biztos vagyok! Mert aki rákattint egy főként nyugdíjkérdést feszegető blogra, azt érdekli az aktuális helyzet, az nem hisz a magas szintű állami ellátásban!   

Tudják miért vagyok nyugodt? Azért, mert akiket így elérek, azok nem mondhatják, -legyenek azok barátaim, ismerőseim, rokonaim, vagy csak az olvasók-, nem mondhatják majd 20 - 25 év múlva nekem, hogy miért nem szóltam nekik, hogy tegyenek ez ügyben valamit!  Pénzügyi tervezéssel foglalkozva sem szeretek presszionálni, valaki vagy belátja, hogy idő van és lépni kell, vagy újból és újból kifogásokat keres  és a nyomorgó életet alapozza meg maga számára! Durván fogalmazok? Lehet! De nem érdemes szépíteni, nem érdemes arról álmodozni, majdcsak megoldódik, majdcsak eljön a gazdasági Kánaán! Ez a kérdés nem pénzügyi, hanem demográfiai! A következő évtizedek pedig semmi jóval nem kecsegtetnek! Személyre szabottan, személyesen szeretek tájékoztatást adni, másként nem is lehet!  De mindenkihez a kollégáim és én sem jutok el, hogy ne csak arra legyen mód, hogy a helyzetet elemezzük, hanem arra is, hogy közösen a megoldási lehetőségeket is megvitassuk! Hiába beszélnek erről sokat a médiumok, sokaknak nincsenek információi! Ebben kérem az olvasóim segítségét, hogy terjesszék ezeket a sorokat, hogy akik már felismerték e sorok tényét, belátták hogy a jövő csakis rajtuk múlik, azok számára meg tudjuk mutatni  azokat a  megoldási javaslatokat, amivel egyszer s mindenkorra rendbe tehetik időskori megélhetésük problémáit, (nem is kevés) állami támogatás, illetve a mi folyamatos szakmai segítségnyújtásunk mellett! Döntenie úgyis Önnek kell!

Tárcsázza a számomat,  vagy írjon bátran! Biztosan Önnek is akad valamilyen megoldás! Beszéljünk!

Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk.  (Stephen King)