"Az állam én vagyok!" “L’État, c’est moi!“
A hagyomány szerint XIV. Lajosnak tulajdonított idézet! Bár a történészek szerint nem tőle származik! Ugyanakkor jelentése igazabbá válik ránk egyénekre, amikor azt látjuk, hogy az állam lassan kivonul a szociális ellátórendszerekből! Egyre kevesebb pénz jut az állami egészségügyre! A nyugdíjprobléma, az állami nyugdíjrendszer tarthatatlanságának helyzete pedig lassan már nemcsak a gazdasági és pénzügyi szaklapok napi témája, hanem a "győzikesós", "barátokköztzös" "szaklapokban" is előkerül!
Igen, az állam te vagy kedves olvasó! Amit Te nem teszel meg magadért, azt a jövőben az állam már nem fogja megtenni helyetted!
Aki azt hiszi, hogy " farkast kiáltok", az ne is olvasson tovább... csak írja be a keresőbe azt a szót, hogy nyugdíj és kezdjen el olvasgatni! Aztán térjen vissza majd ide és folytassa a bejegyzésem olvasását!
Kevés olyan hét telik el manapság, amikor ne kerülne szóba a magyar, de az egész európai nyugdíjrendszer jövőbeni helyzete! Az Egyesült Államokkal azért nem példálózunk, mert ott másfajta nyugdíjmodell létezik már ma is, a munkavállaló saját maga rakja össze 30 -40 év munkaviszony alatt a saját nyugdíját különféle üzleti biztosítói modelleken keresztül! A nyugdíjprobléma ezzel együtt egyik olyan sarokpontja az öngondoskodás szükségességének, amit az emberek hajlamosak a leginkább elodázni! Sokan úgy látják, ez még borzasztó messze van, nem érdemes, nem szükséges még vele foglalkozni! Ez persze annyira nem is meglepő, hiszen általános emberi tulajdonság, hogy a jövőbeni kockázatokat hajlamosak vagyunk a valóságosnál is távolibbnak érezni.
Erre, az igencsak pénzügyi helyzetre is igaz, amit Szabó Péter előadásában hallottam, nevezetesen, hogy cselekvésünkben mindig azt kell elsőként szemlélnünk mi az, amire hatással tudunk lenni egy szituációban! Az ember sikere mindig azon múlik, hogyan reagál egy problémára egy szituációra! Róla: https://www.facebook.com/sikerterkep?fref=ts
Abban az illúzióban álltatni magunkat, hogy tőlünk független tényezők nyomán a helyzet majdcsak jobbra fordul, megváltozik,vagy éppen szidni az államot, mert beszedi a sok járadékot és nem is kapunk majd érte semmit, nem hinném, hogy eredményt hozna! Teljesen megértem, engem is bosszant! De kérdés az, ha bosszankodunk kevesebb járadékot, - ó bocsánat,... nem is járadékot, hanem adót fizetünk már,- szóval kevesebbet kell majd fizetnünk? A vérben úszó szemek, az összeránduló arcizmok idegrendszerünkre ható negatív hatásain túl, változik e valami? Van- e befolyásom arra, hogy az állam mennyi pénzt szed be a munkabéremből? Szerencsés vagyok, ha van! De átlagemberként erre nincs nagyon!
Mire van hatásom? Arra, hogyan hozhatom ki ebből a bizonytalan helyzetből a lehető legjobbat a magam számára?!
Vagyis, ha az "állam én vagyok", a jövőről való gondoskodás már a saját feladatom, akkor megpróbálok a lehető legjobb eredménnyel megbirkózni ezzel a feladattal! Teszek saját magamért, teszek, hogy ha ma nehéz is, de a jövőben legalább könnyebb legyen! Erre van ráhatásunk! Ettől a gondolattól vezetve változhat az életünk! Míg mások a bűnösöket keresik a saját rossz helyzetük oka miatt, addig aki lép, már az eredmények ösvényére került!
A felmérések ténye mutatja, ma már Magyarországon nagyon kevés ember gondolja azt, hogy az az állami ellátás, amit majd kapni fog nyugdíjként az államtól elegendő lesz a tisztességes megélhetéshez! Ma már maga az állam sem, hiszen nem véletlen, hogy az Alaptörvénybe beiktatásra került a szülők iránti eltartási kötelezettség! Vagyis az állam nem a nyugdíjkifizetéseken keresztül oldja meg az idősek anyagi helyzetét, hanem a gyermekeknek kötelességük lesz eltartania szüleiket! ( Lássunk a mondanivaló mögé!!) Ha ez nem történik meg olyan szinten, ahogyan a szülő ezt elvárja, akkor jöhet a bíróság, a pereskedés! No persze lehetnek extrém esetek, de eléggé elképzelhetetlen számomra, hogy egy szülő a jövőben a bíróság elé citálja a gyermekét, mondván: " nem kapom meg a megfelelő ellátást a gyermekemtől ( gyermekeimtől), ezért be szeretném perelni őket..." ! Már ha a gyermeknek lesz elég jövedelme ahhoz, hogy egyáltalán legyen lehetősége az anyagi támogatásra! Ha neki is hitelekből kell indulnia az életbe, akkor aligha! Ha valakinek mégis a gyermekei a prioritás, akkor sem hanyagolható el az öngondoskodó magatartás!
A tények:
-demográfiai változás itthon, de egész Európa területén is ( nem csupán hazai probléma)
Itt olvashat erről bővebben: http://ati1981.blog.hu/2014/01/24/nyugdijhelyzetrol_tenyszeruen
-nem látható a foglalkoztatottság nagy erejű robbanása ( minimálbér, közmunkaprogramok eredménye, kevés járulékbevétel)
-szerencsés módon növekvő átlagéletkor
-elhúzódó iskolai tanulmányok, kitolódó munkába állás ( "mamahotel", később kezdett járulékfizetés)
-a külföldön munkát vállalók járulékfizetése is sok esetben nem az itthoni "TB kasszát" gyarapítja
-"Ratkó-korszak" / '50-es években születettek/ , "GYES - nemzedék" / 1975 után születettek/ nagyszámú munkavállalóinak nyugdíjba vonulása, alapjaiban és minden eddiginél erőteljesebben roppantja meg a jelenlegi nyugdíjrendszert ( "nyugdíjas cunami" )
-a következő 15 évben 2,147 millió honfitársunk éri el a nyugdíjkorhatárt, ezen időszak alatt a munkaerőpiacra csak 1,634 millió új munkavállaló érkezik, vagyis évente közel 34 ezer fővel lesznek többen a nyugdíjasok, mint a munkaképesek.
-az általános piaci tévhit felismerése: a mi állami nyugdíjunkat nem magunknak rakjuk össze, hanem az utánunk jövő munkavállalók finanszírozzák
A megoldási lehetőségek:
Állam részéről:
- fokozatosan növelt nyugdíjkorhatár ( részben már megvalósult, hiszen az 1957 előtt születettek még sávosan emelkedő rendszerben mehetnek nyugdíjba, az ezen év után születettekre már, -nőkre és férfiakra egyaránt-, a 65 -éves nyugdíjkorhatár vonatkozik
Jelenlegi szabály szerint tehát:
Az egyes születési évjáratok szerinti öregségi nyugdíjkorhatár jelenleg a következő:
- az 1952. január 1-je előtt születetteknél a betöltött 62. életév,
- az 1952-ben születetteknél a 62. életév betöltését követő 183. nap,
- az 1953-ban születetteknél a betöltött 63. életév,
- az 1954-ben születetteknél a 63. életév betöltését követő 183. nap,
- az 1955-ben születetteknél a betöltött 64. életév,
- az 1956-ban születetteknél a 64. életév betöltését követő 183. nap,
- az 1957-ben vagy azt követően születetteknél a betöltött 65. életév.
Zárójelben jegyzem meg, hogy ezek a számok nincsenek kőbe vésve, tehát a korhatár változhat! Nyilvánvalóan a fölfelé irányuló változás lehetséges a korábban említett okok miatt! Hogy mikor történik lépés e tekintetben, az természetesen még kérdéses! Természetesen Magyarországon most olyan társadalmi, politikai időszak van, amikor egy ilyen lépés megszellőztetése is egyenlő dolog lenne a politikai öngyilkossággal bármelyik oldal részéről! De hogy lépések lesznek ebbe az irányba, az szinte bizonyos!
-további nyugdíjmaximum bevezetése ( már ma is létezik egy nyugdíjmaximum, aminél többet senki nem kaphat, bármennyit is keresett korábban)
- jelenleg még hatályban lévő kedvezmények kivezetése, ( jogosultsági időhöz kapcsolódó kedvezmények )
- nyugdíjak megadóztatása
- nyugdíjcsökkentés
- alapnyugdíj bevezetése ( viták most is vannak róla, maximált összege 40 000 forint)
-öngondoskodásra ösztönző intézkedések kiszélesítése
Az egyén részéről:
- sajnos jobb módszer nem létezik, mint a tudatos öngondoskodás
- az állam által, az öngondoskodásra ösztönző programok támogatások megismerése, kihasználása
- időben elindított és kis összeggel finanszírozható programok lehetőségének megismerése, kihasználása
- Nyugdíjbiztosítás
- Nyesz
- Önkéntes Nyugdíjpénztár
Nagyon változatos képet mutat, kinek melyikben érdemes gondolkodnia! Függ attól, ki mennyi időt szám rá, hogy foglalkozzon ilyen módon a jövője építésével! Eltérő adózási szabályok vonatkoznak ezekre a termékekre, illetve módosíthat a választáson az, hogy milyen adókedvezményi lehetőségek kihasználására van mód. Az időtáv is lényeges lehet sok esetben! Bár tény, hogy ezek egyike sem rövidtávra szóló lehetőség, hiszen nyugdíjtőkét rendszeres megtakarítási összeggel ( gondolok itt havi néhány ezer forintra) nemigen lehet rövid idő alatt felépíteni! Ezen megoldások mindegyikére adójóváírás illetve, adókedvezmény vehető igénybe! De akár az Önkéntes Pénztárakat, akár a Nyugdíjbiztosításokat favorizáljuk inkább, fontos hogy rákérdezzünk a termék paramétereire, tisztában legyünk a költségeivel, esetleges bónuszaival a mögöttük lévő befektetési politikával! Ezért merjünk kérdezni! Legyünk alaposak, hiszen a mi jövőnkről, a mi pénzünkről van szó! Ugyanakkor nem hiszek abban, hogy valaki egyéni befektetésekkel próbálja fabrikálni a nyugdíjtőkéjét, hacsak nem rendelkezik komoly pénz-, illetve tőkepiaci szaktudással! Lehet tőzsdézgetni, befektetéseket fabrikálgatni egyénileg, de ezt ne azzal a pénzzel tegyük, ami jövőbeni tisztes megélhetésünk alapja! Erre kitaláltak eszközöket, amiket nemcsak nálunk használnak már egyre többen, hanem szerte Európában, vagy akár az Egyesült államokban, ahol már nem tanulófázisban vannak a pénzügyeket illetően!
Mennyit is kell összegyűjteni?
A születéskor várható élettartam nem 65 év, ahogy sokan gondolják, hanem Magyarországon a nők átlagosan 78,23 évig, a férfiak 70,93 évig élnek. Senkit ne tévesszen meg, ez az átlag! Ebbe beleszámít az is, aki 45 évesen meghal, és beleszámít az is, aki 95 évesen még vígan éli a hétköznapjait, már 40 éve nyugdíjban!
Azt is érdemes tudni,- hogy hála az Égnek és az orvostudománynak, - az átlagéletkor évente közel fél évvel növekszik, tehát elbagatellizálni a kérdést azzal, hogy ugyan ki éli meg a nyugdíjaskort elég felelőtlen dolog lenne!
Mire az én korosztályom nyugdíjba vonul ( 30+) már a maximális nyugdíj nem lesz magasabb 40 ezer forintnál, kár illúziókban ringatnia magát bárkinek is! Persze ez nem azt jelenti, hogy a 20 évesek jobb helyzetben lennének! Sőt!
Bár minden azon áll vagy bukik, ki milyen életszínvonalat akar magának! Szeretne-e hajnalok hajnalán nyomorogni a buszokon, villamosokon, hogy övé legyen a "legszaftosabb" akciós csirkefarhát? Szeretne-e megválni a családi házától, amibe egy élet munkája van, hogy 70 évesen panelba költözve ki tudja fizetni a rezsijét? Szeretne-e teljesen függeni a gyermekeitől idős korában, vagy inkább őket segítené-e boldogulásukban? Ha "NEM" választ adott a kérdésre, akkor lépni kell!
Nem leszek elrugaszkodott, mai értéken számítva olyan nettó 200 000 forintra mindenképpen szükség lesz ahhoz néhány évtized múlva, hogy abból nem nagy lábon, csupán méltó módon meg tudjon élni!
Számoljunk: Már korábbi írásomban is beszéltem róla, hogyan is kell végezni az ilyen kalkulációt, vagyis azt az összeget, amit járadékként szeretnénk majd kapni idős korunkban, meg kell szoroznunk 150-nel! Óvatosabbak szorozhatnak 200 -al a biztonság kedvéért! Így megkapjuk azt a tőkét, amiből olyan 20 éves távon számítva ezt az összeget járadékként csöpögtettetni tudjuk magunknak!
Tehát: 150 000 x 150= 22 500 000
Amit sokszor hangsúlyozunk, hogy az időnek kulcs szerepe van a nyugdíjcélú és egyébként a hosszútávú pénzügyi célok elérésében!
Ugyanazt a pénzügyi célt tudja elérni valaki 20 évesen 10 -15 ezer forint havi összeg félretételével, mint amit 40 évesen már csak ennek 2,5- szeresével, vagy 50 évesen ennek az ötszörösével!
Ugyanúgy, ahogyan a hozamok is nagyságrendekkel nőnek az eltelt évek alatt, ez a helyzet a megtakarítási összegekkel is! Erről bővebben itt olvashat: http://ati1981.blog.hu/2014/02/24/a_nevem_pato_pal_avagy_mit_veszitunk_a_halogatassal
Ha van célod találsz rá megoldást, ha nincs akkor találsz bőven kifogást!
Lehet drámai írásokat olvasni a nyugdíjhelyzetről, lehet beszélni adókedvezményekről, kiegyensúlyozott, elérhető hozamokról, költséghatékony megoldásokról, de mit sem ér a piac annak, aki nem használja ki a piac által kínált lehetőségeket!
Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki kenterbe vágja a legnaprakészebb közgazdászt! Naprakész a piaci folyamatokból, tisztában van a vezető részvényindexekkel, ismeri az értékpapírpiacot, tudja, hol elérhetőek el a legjobb bankbetétek! Évek óta már keresgéli a megoldást, keresi a tuti befektetést, megtakarítási formát! Egy dolgot nem tett még, a nagy szaktudásából nem keresett egy fillért sem! Nem használta ki az akciós bankbetétet, nem vett még egy államkötvényt sem! Mert a tutira vár! Közben eltelt öt esztendő! Vajon jó taktika?
Van egy másik kedves ismerősöm, aki nemcsak a piaci folyamatokat figyelte, hanem a megfigyelésit meg is " lovagolta", az elmúlt öt év során megduplázta a fizetését, vett lakást, és a félretett pénze is szépen gyarapodik!
Kell nyugdíj? Nem kérdés! Megoldja valaki helyettem? Van 100% garanciám arra, hogy képes leszek a szükséges tőkét megteremteni 10 -20 -30 év múlva, amiből 20 évig vagy tovább megélek majd? Biztos vagyok abban, hogy gyermekem majd olyan menő állást talál, ahol bőven lesz majd pénze arra, hogy támogasson idősként, hogy ha a számlát kifizettem, legyen mit ennem is az állami nyugdíjból? Kedves olvasóim, sajnos a tét ez!
Elfogadom-e, hogy öngondoskodás nélkül a jövő finanszírozhatatlanná válik majd számomra!?
Kire bízom az életemet, kire bízom a jövőmet? Az államra? Vagy önmagamra?
Mindenki választ!
Ezt:
vagy ezt:
Mint mondtam, mindenki választ! Most, ma, a jelenben!
Ha kérdése van tegye fel! Ha látni akarja, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy Önnek ne kelljen majd az időskori megélhetése miatt aggódnia, jelentkezzen be egy minden kötelezettségtől mentes tanácsadásra! Az információ érték, a döntés az Ön kezében van!