2014 január elsejét követően, az állam ismételten támogatja ha gondoskodunk későbbi életünkről! Adókedvezmények eddig is jártak már mind az Önkéntes Nyugdíjpénztári megtakarításaink után, mind pedig a Nyesz számlán tartott pénzeinkre! Most egy újabb eszközre, az újonnan induló privát nyugdíjszámlánkra is kaphatunk 20 %-os adójóváírást! Az államtól "ajándékba" kapott összeg ezekre a félretett pénzeinkre így maximálisan éves szinten 280 000 forintra tornászták fel magukat! Miért hagyjuk bárki ezeket a pénzeket az államnál? Kérdezem ezt akkor, amikor javarészt arról olvashatunk, hogy mennyi adót kell fizetnünk, milyen nehéz a megélhetés, milyen összegeket emészt fel havi bevételünkből mindaz, amit az állam felé fizetnünk kell! Legyen itt szó az áfáról, vagy bármilyen egyéb járulékról! 
Azt gondolom, egy bölcs ember, legyen  bármilyen élethelyzetben, mindig előre tekint, akár a jövője, karrierje, de jövőbeni egzisztenciája tekintetében is! 
Az öngondoskodás nem lenne szabad, hogy mumus legyen egy dolgozó ember számára.  Legyen megoldandó feladat! Ha ma van erre anyagi fedezetem, akkor azért, ha nincs, akkor meg kutatok olyan lehetőségek iránt, amiken keresztül -növelve bevételeimet-, beléphetek az anyagiakról bölcsen, előrelátóan gondolkodók táborába! 
Egy dolgot nem tehetek, ha nem veszem figyelembe azt a körvonalazódó problémát, ami nagyban meghatározza majd jövőbeni anyagi helyzetemet!                                                                                                             Vajon miért ad pénzt az állam ahhoz, amit félreteszek? Csupán jófejségből? Csupán azért, mert itt annyira szeretnek az egyéneknek "önzetlenül" pénzt osztogatni? Nem hinném, hogy emiatt! Sokkal inkább azért, mert az államkassza őrei már látják, amit halandó honfitársaink még kevesen, de egyre többen már napról -napra! Vagyis, ha  nem szoktatják rá az embereket az öngondoskodás rendszeres gyakorlatára több szempontból is pénzügyi katasztrófához vezethet.

Mik is ezek?
- Az első legszembetűnőbb talán az, hogy a mi generációnk ( 30+) már nemigen kap csak minimális néhány 10 000 forintnyi nyugdíjat ( ha kap), ha esetleg jelen szabályok szerint 65 -70 éves korára egyszer valahára nyugdíjba mehet!
-A második probléma, hogy évtizedeken át " divat volt" bejelentés nélkül alkalmazni munkavállalókat, vagyis jelen szabályok szerint is, akinek 20 bedolgozott éve nincs meg, EGY FILLÉR NYUGELLÁTÁSRA sem számíthat, már ma sem!
-A harmadik kérdés, hogy bevételek hiányában, majd a gyermekeinknek kell gondoskodni rólunk, vajon ők miből teszik ezt akkor, amikor ők is életszakaszuk olyan idejében lesznek majd a mi nyugdíjaskorunk kezdetén, amikor lakást, oktatást kell finanszírozniuk saját gyermekeik számára!

Talán kemény szavak, de vállalom, az a valaki, aki 20 30 de legkésőbb 40 évesen nem kezd el gondolkodni saját későbbi jövőjéről, az tulajdonképpen saját unokái jövőjét orozza el!
Az állam csenget, jelez, szinte kiált nekünk.... "gondolj magadra".... nemcsak akkor amikor megveszed magadnak amit szeretnél, nemcsak akkor amikor szórakozni mész! Akkor is, amikor bölcsen gondolsz magadra és a "költő zsebből" átteszed a pénzedet a " megtakarító zsebbe", nem másnak, saját magadnak!

Miből, mennyit? A befolyó jövedelmed minimum 10 százalékát, ha 20 -on éves vagy bőven elég.... ha idősebb akkor persze ennél többet! Nagy igazság, az idő többet jelent egy tőke felhalmozásában, mint maga az összeg!
Amikor elkezdtem ezt a szakmát, az első üzleti partnereim között volt egy illető, akinek ismerve a bevételét, sosem mondtam volna, hogy abból bármit is félretegyen, hiszen nem túl sok folyt be havi szinten! Majdhogynem magam beszélte le egy rendszeres megtakarításról! Ellenben ő akarta, sőt kérte,  hogy hagy rendelkezzen ilyennel! Már van egy kis "vagyonkája", ami biztosan nem lenne akkor, ha adott időben nem hoz egy döntést, hogy pici összegekkel de félretesz a kevésből is! Az ő példája nyomán vallom, hogy egy megtakarítás nem a pénztárcától függ elsősorban és csakis, hanem egy gondolkodásmódbeli változástól: "ma itt vagyok.... holnap holnapután előbbre szeretnék jutni"! Sajnos jobb módját még nem találták fel az anyagi gyarapodásnak, csakis azt, hogy "az ember kevesebbet költ, mint amennyit keres"! Ha lenne jobb, könnyebb mód, biztosan azzal foglalkoznék, de sajnos magam sem találtam még jobbat!:)

Persze az ember szívesebben keresi a kifogásokat, ez ránk magyarokra különösen is jellemző! Mindenki más hibás, azért a döntésért amit magam elmulasztottam! Pedig nincs így! A saját életünkért, egészségünkért, anyagi jólétünkért mi magunk vagyunk felelősek! Már ha tudunk felelősen gondolkodni, ami bizonyos életkor elérése esetén nagyon ajánlatos! 
Legyen jel az, hogy ezt a döntést ma már az állam pénzzel is támogatja, amit tényleg vegyünk el tőle, ha már két kézzel nyújtja számunkra( ami valljuk meg elég ritka!) !!!!

Legyen egy bölcs döntés éve a 2014, amikor teszek, teszünk saját magunkért, jövőként, és jelenbeli döntésünkkel az utánunk jövő generáció életét is könnyebbé, anyagilag függetlenebbé, élhetővé tesszük!

"Ha az életünk azzal telik, hogy azt várjuk, hogy tökéletesek és golyóállóak legyünk, mielőtt belépnénk a küzdelmek arénájába, végső soron folyamatosan olyan kapcsolatokat és lehetőségeket áldozunk fel, amelyekből talán soha nem adódik több az életben."   (Brené Brown)