MINDIG ELGONDOLKODOM…

Panaszáradat tölti be a nyilvános fórumokat manapság, legalább is a saját ismeretségi körömben ezt tapasztalom. Az emberek elégedetlenek a helyzetükkel, elégedetlenek a béreikkel, elégedetlenek azzal, hogy minden hétfőn beindul ugyanaz a verkli, kezdődik a hét…. indul a megélhetésért folytatott hajsza. Már akinek van rá módja, és el tud menni egy olyan helyre ahol a havi megélhetésének alapját, feltételeit biztosítani tudja. Sajnálatos és egyben fájdalmas tapasztalat ezt olvasgatni sokszor, és igazából, rá kellett jönnöm, mi húzza le az én kedvemet is hétről-hétre, amikor hétfőn reggel odaülök a géphez, hogy tájékozódjam a nagyvilág híreiről, és kicsit ápoljam a kapcsolataimat, a mai digitalizált világ formáin keresztül!

A szakmánk miatt valóban érzékenyebbé váltam azok iránt a tények iránt, amik pénzügyi tekintetben meghatározzák az életünket. Megosztom az információkat, amikről tudomásom van, amiket olvasok, mert úgy gondolom ez munkámból fakadó kötelességem. Bár ezek a hírek nem színesek, nem csillogóak, nem kézzelfoghatóak, sokan talán el sem olvassák azokat! Nyugalom, nem vagyok munkamániás, csupán akik valaha az ismeretségi körömbe kerültek, azokkal kapcsolatosan fontosnak tartom, hogy tudjanak mindarról, ami igen is meghatározza az életüket. Persze ezernyi más dolog van az életben, mint az anyagiak, a megélhetés, tudom ezt magam is, de a nélkülözés, a kiszolgáltatottság nem hinném, hogy bárki számára valaha is a boldogság forrásává lehetne! Sokat beszélgetek emberekkel, és kevesen érzik még azt, hogy mennyire megváltozott a világ, amiben élünk! Sokáig, bevallom magam sem gondoltam erre, kellett hozzá egy két pofon, hogy rájöjjek arra, hogy nem szabad utópiában élnünk! Individuálissá lett az ember, individuálissá lett a társadalom! Eltűntek a közösségi élet színterei, az emberek bezárkóznak a maguk világába, bezárkóznak saját problémáikkal együtt, és úgy érezzük, érzik, hogy egyedül maradtak a gondjaikkal! Pedig a gondjaink nagyon is hasonlóak, és hasonlóak lehetnek a megoldás eszközei is mindannyiunk számára!

A másik számomra megdöbbentő dolog, és tapasztalat a céltalanság. Nem vagyok még túlzottan aggastyán, de mindig úgy éltem, tudom, mit akarok ma, holnap, ebben az évben, vagy 10 év múlva majd! Ma különösen fiatal barátaimon látom ennek hiányát, „majd lesz valahogy, hiszen eddig is volt..” . Ha belegondolunk, az lett csak, amit igazán akartunk, ami álom volt, de nem mozdítottunk érte semmit, azt nem is értük el sohasem! Miért gondoljuk, hogy ez a jövőben másképpen lesz majd?!
Lehet szidni, posztolgatni, hogy de rossz, de vacak mindaz, amiben élünk, de kérdezem én, előbbre visz az bárkit is? Megváltozik ettől a saját magam élete? Nem gondolnám! Mitől változik meg az életem, a mindennapjaim, attól, ha elhatározom, célul tűzöm ki, hogy igenis, szeretnék másként, jobban, kiszámíthatóbban élni! Ennek persze sokféle módja lehet.
Nagyanyáink kora egyszer s mindenkorra véget ért, sok gyerek, nagycsalád, és mindenki együtt egy háztartásban, segítve egymást életben, munkában, megélhetésben!
Az utópia, a mindenki egyenlő, és mindenkinek ugyanazon javakat eszméje sem állta ki az idők próbáját, hisz mindig voltak egyenlők, de mindig lettek egyenlőbbek! Ma már látjuk ennek az ollónak egyre nagyobb rését, egy hihetetlen és abszurd módon gazdag, és egyre jobban elszegényedő emberi közösség kettősségét! Ki -ki érzi melyik réteg tagja, azé-e, aki bármit megengedhet magának, vagy azé, akinek már az is öröm, ha a „sárga csekkjeit” ki tudja fizetni hónapról hónapra! Hova tartozom? Döntse el ki- ki saját magam! Ezt én nem tudhatom! Egy dolgot tudok, azt hogy van lehetőség, igen van lehetőség ebben az országban is arra, hogy, nem a politikusoktól várva, bármit is, mi saját magunk tegyünk azért, hogy kimenekítsük saját magunkat, vagy éppen a jövőben azokat, akiket szeretünk ebből az általunk megtapasztalt szorult helyzetből! Egy kérdés van: akarjuk-e ezt!? Vagy inkább eltereljük a figyelmünket, ital, bulik, drog és társaikon keresztül a problémáinkról, mondván ezek megoldhatatlanok, addig jó, míg nem kell foglalkozni ezekkel! Jó ez a mámor, jó a kábultság, mert legalább addig sem fáj! Sokan választják ezt az utat. De a kábultságot az ébredés, és az újabb gyötrődések sora követi! Ez az út egy bölcs ember számára sosem jelent igazi és teljes megoldást szerintem!
Nézzük a sokat irigyelt nyugatot, ajj…. de jó is nekik, hallani sokszor, ajjj de jó megyek külföldre, mert ott kolbászból a kerítés, ott pont rám várnak, hogy nyakamba zúdíthassanak egy zsák pénzt, mert tudják, mennyire szenvedek itthon! A hírek persze egészen másról szólnak, Kánaán már nem Kánaán, legalább is nem olyan mértékben, ahogyan az átkosban elképzeltük azt. Lám nincs a kerítés kolbászból, ott sem söprögetik az utcán a dollárt és az eurót, és bizony egy külföldről érkezettnek, lehet, hogy jobb bérért ugyan, de igencsak meg kell dolgoznia!Egy dologban azonban, mégis példa lehet a nyugat számunkra, megtaníthat, bennünket hogyan is bánjunk a pénzünkkel!

Pénzt két módon kereshetünk, tisztességesen: munkával, és pénzzel!

  Engem csak ez a két dolog érdekel, a törvénytelen eszközök nem, a könnyű jómód, ami miatt nem alszik nyugodtan az ember, az másnak az asztala.
Sokszor mondják ügyfelek, amikor leülünk beszélgetni, „á nekem nincs pénzem”! Megvallom, sokszor szkeptikus vagyok! Valóban nincs pénze annak, aki nem dolgozik, mert nincs munkája, aki azonban dolgozik, annak legalább is annyi pénze nincsen, amennyit szeretne igazából magának!

Miért nincsen, nem azért, mert nem dolgozik becsületesen! Hanem azért,mert sajnos engem sem és még rajtam kívül szerintem nagyon sokunkat nem tanítottak meg bánni a pénzünkkel. A sokat emlegetett nyugaton már az elemi iskolában megtanítják a gyereket arra, hogy költsön kevesebbet, mint amennyije van! Ugye emlékszünk még a takarékbélyegre?! Ma már se híre se hamva, pedig szerettünk spórolni! Mert jó volt a betelt lap értékét egyben megkapni a tanév végén?!

Igazából nagyban ugyanez lenne a feladatunk, ma felnőttként is, csak egy kicsit félretenni, abból a nagyon kevésből, ami a munkánk után jár nekünk! Nyugat titka ebben rejlik, amikor valaki 20 évesként munkába áll, félreteszi éves jövedelme 10 százalékát! Iskolai takarékbélyeg…. a nagyok számára!

Nincs pénzem félretenni, aki keres, annak ennyi legalább biztosan kínálkozik, hiszen ősi mondás,még a nélkülözésben élő dédanyáinktól…. „ nincs, olyan kevés pénz, amiből ne

lehetne egy keveset félretenni” .  

Ők még ládikában tartották, a modern embernek már számtalan lehetőség kínálkozik, hogy a megtakarításából jövedelmet kiemelkedően magas tőkét építsen!
Ez marketing, lehet, sokan úgy vélekednek, én azt mondom ez valóság, hiszen semmi más nem történik, mint amit a fejlett pénzügyi kultúrájú országokban tesznek az emberek a pénzeikkel már évtizedek óta!
Hazánkban az a gond, hogy az emberek éppen az individualizmus nyomán, amiről az elején beszéltem, ebben is maguk döntenek, maguk mennek a piros bankba hitelért, ami 10 20 évre meghatározza az életüket, és erre mondom, nem tudjuk mi lesz 20 év múlva? Akkor miért vettünk fel ennyi időre hitelt, dehogynem tudjuk! Inkább csak menekülünk a probléma elől, vagy azt hisszük itt bennünket mindenki át akar vágni! Mert minden ördögtől való, ami a pénzről szól!

Én nem így látom, csak nem mindegy, kitől mit fogadunk el, mit hallunk meg, kiben bízunk meg! A piac valóban tele van sokat ígérő és keveset adó szereplőkkel, nekik én sem hiszek! Én abban hiszek, hogy kicsiből, megfelelő idő alatt, az ember csodát tehet a saját pénzével! És nem a pénzével tesz csodát, hanem azokkal, akik majd ennek az előnyeit élvezhetik, a gyermekeivel, a párjával, a szeretteivel és saját maga sorsával!
Csoda létezik, de nem a pénzügyekben! A pénzügyekben trükkök vannak, amiktől óvakodni kell, és vannak hiteles megoldások, amiket pedig használnunk kellene! Nem kell másokra hallgatnunk, és ebben a tekintetben is saját magunk és családtagjaink szava legyen a döntő.
Mi a cégnél azért dolgozunk, hogy igenis az embereknek jobb legyen a jövője, hogy pénzügyileg elérjék azt, amik valójában már nemcsak álmok, hanem tervek, amikhez már csak pénzeszközre van szükség! Hogy bármilyen is az országunk gazdasági helyzete, elmondhassam, van olyan hátterem, anyagi biztonságom, ami, ha bármi történik is megóv attól, hogy kiszolgáltatottá váljak! Mert sajnos, és ez tagadhatatlan, ezt a mindennapi életben egyre jobban érzi mindenki!

Mindenki eldöntheti, mit szeretne az életben, 70 éves koráig dolgozni, majd a hátralévő éveit fizetős egészségügyben eltölteni, vagy azt mondja, átgondolom a kis életemet, picit húzok a nadrágszíjon most, hogy a jövőben végre jobb legyen, ha már nekem nem is annyira, de a gyerekemnek legalább!

Hogyan érint engem a válság? Még lejjebb süllyedek, vagy megpróbálok profitálni belőle?

Nincs titok, de ezt sem az X Factorból nem tudhatod meg, sem pedig a plázák kirakataiban nincs leírva, ehhez Te kellesz és egy személyes találkozó! Az információ már önmagában értékké tehető a számodra, és ami manapság ritka ez teljesen ingyen van! Merj írni, merj megszólítani és kezdj el változtatni az életeden, más úgysem teszi meg helyetted, hiába is várod!