“Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.” (Seneca)

Sok emberrel beszélgetek mostanában is, de a tapasztalat azt mutatja, hogy kevesen tudnak még mindig, a nyugdíjcélú megtakarítások utáni 20 %-os adójóváírás lehetőségéről!

Két dolog gondolkodtat el mostanában! Vajon miért nem kell az embereknek tisztességes nyugdíj?  Illetve akiknek kell, azok miért nem élnek azzal a 20%-os fix "hozammal", ami a törvények alapján jár nekik?

Három dolgot kell látni a ma még aktívan dolgozó állampolgárnak, legyen itthoni, vagy akár jelenleg külföldön munkát vállaló!

1.) A jelenlegi Alaptörvényben semmiféle alkotmányos garancia nincs a nyugdíjak kifizetésére, vagyis ha az állam úgy gondolja, hogy lényegesen csökkenti, vagy mondjuk szépen, - ami egyes közgazdászok véleménye szerint már 2020-ban elképzelhető- konszolidálni kezdi a jelenlegi nyugdíjakat akkor nem igazán van jogorvoslati lehetősége senkinek arra, hogy érdemben bármit is követeljen nyugdíjügyben!

Ahogyan a minap hallottam egy előadásban az állami nyugdíjfolyósító intézet munkatársának véleményét: amikor nyugdíjcélról beszélünk, akkor mára már nem az a kérdés, hogy mennyivel tudjuk az állami nyugdíj összegét privát megtakarításunkból megtoldani, hanem az, hogy  hogyan rakjuk össze a saját nyugdíjtőkénket és majd az állam, ha úgy gondolja tesz hozzá valamit! Hangsúlyozom, ez nem valami pénzintézeti munkatárs véleménye, hanem az állami nyugdíjat folyósító hivatal képviselőjéé!

Kérdésem az, érdemes-e Pató Pál módjára halogatni ennek a kérdésnek egyszer, s mindenkori megoldását, várva arra míg valóban túl késő lesz??? Vagy megtenni azokat a lépéseket, amik előbbre visznek minket ennek a fontos kérdésnek a megoldásában? Ne feledjük minél előbb kezdi valaki, annál kisebb megterhelést jelent ez anyagilag számára!

2.)Mégis mire vállal akkor garanciát az állam?  Arra, hogy törvényben határozta meg a gyermekek számára a szülők eltartásának kötelezettségét! Vagyis kedves Olvasóm, ha Ön időben nem lép, és majdan kevésnek találja, az állami nyugdíj összegét, beperelheti a gyermekét ezen a jogcímen és kikövetelhet nagyobb összeget tőle(ük), amivel kiegészítheti a kevéske állami juttatást!

Ezzel egy bajom van! Lehet hogy ilyen módon pótolni tudja azt a jövedelmet, aminek várható hiányára aktív korában figyelmeztették, de nem tett érte! Abban azonban biztos vagyok, egy ilyen per után az unokáit nagyon ritkán fogja látni! Bár, hogy komolyra fordítsam a szót ,véleményem szerint kevés szülő élne ezzel a lehetőséggel! 

3.)A harmadik dolog, amire sokan tévesen szoktak gondolni, hogy nyugdíjasként visszafogják kiadásaikat! Vagyis hatványozottan kevesebbet költenek majd, így talán kijönnek a havi 40 000 forintból, amire állami nyugdíj szintjén számíthatnak majd!

Most álljon meg egy pillanatra!!! Tegye föl magának a következő kérdéseket és legalább magában őszintén válaszoljon rájuk!!!

A kérdéseim:

El tudja képzelni, hogy 65-67 évesen új, kisebb, alacsonyabb rezsijű lakásba költözzön, hogy tudja fizetni a számláit?

El tudja képzelni, hogy a most 60- 80 000 forintos havi rezsivel rendelkező otthonát lecserélje egy kis panelgarzonra, hogy ételre is maradjon pénze?

El tudja képzelni, hogy egy egész életet ledolgozva ennyi idősen nem szeretne magának venni egy- két új dolgot, nem szeretné bepótolni, azt,,amire az aktív években nem maradt ideje, pénze?( utazások, hobbi...stb)

El tudja képzelni magát, ahogy egy karosszékben  az ablakon az utcát bámulva tölti napjait, mert ez az egyetlen szórakozása, amire futja a nyugdíjas bevételéből?

Gondolt már arra, hogy az idő előrehaladtával megnőnek az egészségügyi költségei, a gyógyszerkiadások, hogy az egészségügyi ellátás sem lesz sokáig ingyenes itthon sem már? Amely kiadások  a most még "jó nyugdíjból "élőknek is jelentős összegeket visznek el havonta?

Felvett átgondolatlan összegű hiteleket? Vajon ki és miből fogja ezeket fizetni, amikor a nyugdíj a rezsire is kevés lesz?

Vállalkozóként minimálbérre jelentette be magát?! Hogyan fogja megélni, hogy tegnap még kisvállalkozóként 300 000, most pedig csak 30 000 forint a havi " bevétele"?!

Szeretné, ha gyermekeinek sem kéne Önért aggódni, hogy futja-e ennivalóra, vagy tudja-e fűteni a lakást?

Boldog lenne, ha támogathatná inkább unokáit, dédunokáit azalatt a 20- 30 év alatt amit majd nyugdíjban tölt? És nem fordítva történne, hogy valamiből majd Önt kell támogatni?

Ön aki azt mondja,az Ön számára a gyermekei a legfontosabbak, talán érdemes lenne arról is elgondolkodnia, hogy ez a gondolat csak rövid, - vagy hosszútávon igaz-e az Ön életében?!

Eddig a kérdéseim!

Az állam majd széttárja kezét, ha Ön panaszkodni kezd! És  20- 30 év múlva rámutat azokra a lehetőségekre, amikről ezeken az oldalakon is bőségesen szó esik! Rámutat az adókedvezmények lehetőségére, arra az évi 130 000, illetve 280 000 forintra, amit nyugdíjcélú megtakarításai után az állam odaadott volna Önnek? Igaz csak akkor ha valamit Ön is tesz az " asztalra" !

A kérdés nem az, hogy szüksége van-e Önnek nyugdíjcélú magtakarításra, hanem a kérdés az, hogy ezt a 20% garantált plusz pénzt a piac legjobb megoldásaink a segítségével veszi-e igénybe?

Ha a cikkben bármelyik gondolat megfogta Önt, kérdése van, vagy szeretné ismerni a lehetőségeket, még akkor is, ha a jelenben még nem tud lépni, keressen bátran bizalommal elérhetőségeimen! 

Legyen olyan az idős kora, amilyet valóban megérdemel és ne olyan, amit majd az állam szán Önnek! Legyen független, ne váljon kiszolgáltatottá!