Tegnap egy HR portálon olvastam egy cikket, ami  arról szólt, miként fogja fölborítani  Európa legjobb gazdaságát az ottani állami nyugdíjrendszer összeomlása! 

Erről itt olvashat részletesen: ( az oldal a keresőbe történő beírást követően látható)

http://kitekinto.hu/europa/2014/03/20/a_nyugdijak_fogjak_bedonteni_a_nemet_gazdasagot/#.UywRJvl5PKo

Nemrégiben ugyancsak olvastam egy kitekintést, hol és milyen feltételekkel lehet nyugdíjjogosultságot szerezni, milyen nyugdíjkorhatár változásokat helyeztek kilátásba Európa több országában! Az adatok megdöbbentőek! Általános elv a nyugdíjkorhatár emelése, amely több Európai országban már a hetvenedik életévhez közelít, még úgy is, hogy az állami, klasszikus "felosztó- kirovó" nyugdíjpillér mellett a  legtöbb európai munkavállaló fizet saját magának egy, vagy több üzleti biztosítói nyugdíjmegoldást! 

Amikor a magyar nyugdíjrendszer felett kongatják a vészharangot nem ok nélkül kongatják tehát a szakértők! Hiszen a magyar gazdaság még sérülékenyebb, az átcsoportosítási lehetőségek egyáltalán nem adottak ahhoz, hogy drasztikus állami beavatkozással valamiféle megoldást lehessen tenni a nyugdíjasok érdekében! Azt látjuk, hogy a németek is fogják már a fejüket emiatt! Bár ha leelőzzük a német gazdaságot, mint ahogyan ezt rebesgetik egyesek ( nagyon nevetek),  akkor talán könnyebben találunk majd itthon megoldást a kérdésre!

Úgy vélem nem érdemes tehát egyik honfitársamnak sem álmokban ringatnia önmagát, nem érdemes  egy olyan ellátásban reménykednie, ami már jelenleg is nagyon ingoványos talajon lépked! Persze mindannyian örülünk nagyszüleink élhető összegű nyugdíjának és nem irigyeljük Tőlük! Miért is tennénk! Ugyanakkor azt is látjuk nyugdíjemelésről már jelenleg sem beszélhetünk itthon sem, hiszen a nyugdíjakat évek óta csupán annyival emelik, amennyi éppen a reális inflációs szint! Tehát nem emelésről, hanem értéken tartásról van szó! Persze jól eladható a 2,4%-os nyugdíjemelés bizonyos, -nyugdíjasokat megnyerni akaró,- körök szájából! Bár egy elöregedő társadalomban ez nem egyedülálló jelenség, hiszen Németországban, vagy máshol is egy jelentős bázist jelentenek a nyugdíjasok, akiknek a szavazatára számít az aktuális kormány, illetve kormányozni akaró erők!

Nem véletlen tehát, hogy még mindig kevés szó esik a populáris közmédiumokban annak a problematikájáról, amit a ránk váró, és mindenképpen bekövetkező "nyugdíjcunami" jelent majd! Azzal, hogy egy minimális 30 - 40 000 Forintos nyugdíjra lehet majd számítani 1 -2 évtized múlva nem lehet szimpátiát építeni! Nekem az álságos szimpátia nem kenyerem, így nyugodtan mondom sajnos ez a jövő! Lesz még itt drámai nyugdíjcsökkentés, korhatáremelés és nyugdíjadó! Nem is sokára!  Sokan a magánnyugdíjpénztárak megszüntetése felett sopánkodnak még mindig! Fájó pontja ez a magyar lakosságnak! Bár mindenki dönthetett mit választ, ez tény! Amit a kérdésről érdemes tudni, hogy ennek a finanszírozása nem saját pénzből, hanem a kötelezően fizetett járulék megosztásából történt! Vagyis a beolvasztása azért volt ilyen egyszerű az állami rendszerbe! Nyilván ha ezek privát magtakarítások lettek volna, privát pénzből, akkor egy ilyen megoldás esetén, ennek az Európai jogrendszert is érintő következményei lettek volna! Egyik kedves kolléganőm szavai jutnak az eszembe: számára az a fájó ebben a történetben, hogy a pénzen túl elvettek a magán-nyugdíjpénztári tagoktól 10- 15 évet! Hiszen, ha ennyi idő alatt egy privát nyugdíjmegoldásban takarékoskodtak volna, és tennék ezt egészen nyugdíjas korukig, jelentős tőkefelhalmozást értek volna el! Mint megannyiszor mondom, egy nyugdíjcél, egy nyugdíjtőke felépítésében nem az éves, vagy havi megtakarítási összeg a döntő, hanem az idő! Korábbi írásomban beszéltem már róla, mekkora nagyságrendekkel kell kevesebbet félretennie annak, aki mondjuk 20- 30 éves korában kezd félretenni idő korára, mint annak, akinek 45 évesen esik le a tantusz, vagy még később, hogy tennie kell a tisztes megélhetése érdekében!

Olvastam például, hogy az amerikai fiatal munkavállalók előbb kezdik meg félretenni a nyugdíjas éveikre a pénz, és csak majd ezután kezdenek lakásra gyűjtögetni, fontos, hogy a nyugdíjszámlát a munkába állás első évében megnyissák! No persze akinek nincs nyugdíj- vagy egészségbiztosítása, az ott meg is nézheti magát!

Minden helyzetben fontosnak tartom a megtakarítást! Éljen valaki minimálbérből, vagy legyen egy jól menő vállalkozó, akkor is, arányosan! Nyilván más eszközök, lehetőségek kínáltatnak az eltérő megtakarítási képességhez, az eltérő célokhoz! Azt nagyon tragikusnak tartom viszont, ha egy családban erre nincs igény és nincsen gyakorlat, ha a családi gondolkodásban ennek nincsen nyoma! ( ó nagyszerű takarékbélyeg!!!!) 

Két út van az élet finanszírozására: 

1.) Előfinanszírozás: Vagyis készítek egy pénzügyi tervet, megnézem milyen nagyságrendű kiadások várnak a családomra?! Ez jól tervezhető, időben behatárolható és anyagi lehetőségeimhez mérten, megfelelő eszközökön keresztül elindulok a pénzügyi célok megvalósítás felé! 

-lehet ez bankbetét ( ha biztonsági tartalék sincsen  (3-6 havi tartalék))

-lakástakarék ( kis összegű is akár, állami támogatással )

- TBSZ , befektetési alapok( akik egy kicsit magasabb hozamra vágynak, van már némi megtakarításuk)

- különböző hosszútávú pénzügyi megoldások ( gyermek célok érdekébe, nyugdíjcél 10 év fölötti időtávra, egészen kicsi összegektől) 

- különböző kockázatok kivédés ( lakás-, élet-, ha vállalkozó,akkor felelősségbiztosítások által  !!!! PTk változás!!!)

2.) Utófinanszírozás: Vagyis a hitelek: személyi kölcsön, gyors kölcsön, " ha csak egy kicsi hiányzik..."  jelzálogkölcsön! Félreértés ne essék, a hitel nem ördögtől való, de támogatásnak jó, kiegészítésre való, bővítésre, nem pedig arra, hogy az életünket teljes egészében ebből finanszírozzuk! Mi az eredménye ez utóbbinak?   A rabszolgaság! Azért kell dolgoznunk, hogy 20- 30 éven keresztül törlesszünk egy banknak, ( főleg, ha átgondolatlan hitelbe ugrunk bele)! Korábban egy bankban dolgozó ismerősöm mesélte, hogy a devizahitelek bevezetésének idején, szinte hülyének nézték,- banki alkalmazottként-, hogy nem élt a devizahitel lehetőségével!  "Vedd fel, szuper lehetőség!" "Miért nem tetszik Neked?"  "Olcsó!" Persze olcsó mondta a kolléganőm, de ott van az árfolyamkockázat! Nem volt vátesz, de csakis forinthitelt ajánlott az ügyfeleinek, noha akkor sokan tiltakoztak emiatt! 

Mi a különbség a kettő között!? Az első egy szabad lehetőség! Szabadon nem költöm el az összes pénzem, szabadon építem a jövőbeni anyagi függetlenségemet!   Persze vannak kötöttségei, de ha az ember betartja a szabályokat, céljai motiválják, akkor rugalmasan minden függés nélkül építheti fel a céljaihoz szükséges pénzügyi tőkét! Rugalmasan, biztonságosan, addig amíg jól esik!

A másik megoldás "szuper"! "Izzadtság" nélkül ott a pénz, hozzák azonnal, csak aztán elkezdődik a kellemetlen része a történetnek, az- az 5 - 10- 15- 20 év, amikor fizetni kell vissza a kamatokat, majd a tőkét, úgy, mint a katonatiszt! Ahol senkit nem érdekel van-e munkája az adósnak, senkit nem érdekel, evett-e már, a lényeg fizessen! Vagy ha nem, akkor azt mondja a bank, hogy " tetszik a házad" ! Melyik a biztonságosabb? Melyik jár kevesebb görccsel!?

Melyik a felnőtt magatartás? A saját pénzünkből "építkezni", vagy a más pénzét  ( bank) használni és kerülni általa hosszú, igazán hosszútávú függésbe!?

Egy példa:

Átlagos magyar család 2 gyermekkel:

Várható költségek: / átlagos/

Egyetemi oktatás költségei :  ( mondjuk ideális 5 év távlatában) 3000000  x 2= 6 000 000 Ft

Induló lakás: ( csak egy garzon, csak egy átlagos pesti kerületben 35 négyzetméter) : 3500 000 x 2 = 7 000 000 Ft

Egy esküvő:  ( nagyon kis költségvetésű) : 500 000 x 2= 1000 000 Ft

Gyermekcél tehát: ( nagyon átlagos értékekkel számolva) Összesen: ( 2 gyerekre számolva)  14 000 000 Forint

Szülők nyugdíjcéljaira mondjuk egy 50  000 Forintos fejenkénti nyugdíj kiegészítést  kalkulálva a tőkeigény:

( nagyon  óvatos becsléssel) : 15 000 000 Forint

Összesen: ( gyermekek, szülők alapvető céljaira): 29 000 000 Forint  

Ezzel a nagyságrenddel bármelyik család kalkulálhat! 

Ha ez Önnek már rendelkezésére áll forrásként, az dicséretes dolog! Valószínűleg eddig is sokat tette a pénzügyi tudatosság irányába! Ha még nincs, akkor dönthet, hogy melyik módon akarja ezeket a célokat megvalósítani? Saját magát kötelezi -e el a pénzügyi tudatosság irányába, vagy engedi, hogy a bank kötelezze el Önt hosszú évekre, évtizedekre saját magához? Mindenki maga választ, hogy függetlenedni kíván-e anyagilag, vagy függő helyzetbe akarja magát hozni az évek előrehaladtával még inkább!

Egy dolgot nem lehet elkerülni, azt, hogy ezek a pénzügyi igények meg ne jelenjenek az Ön jövőjében! 

Minden a fogyasztásra, a vásárlásra ösztönöz, mindenki el akarja adni, hitelre vagy készpénzért a portékáját! Nehéz ebben a világban józannak maradni! Elhinni, hogy holnap is lesz akció! Elfogadni, hogy nem biztos hogy " családi" csomagra van szükségem, mert az olcsóbb!  Nem biztos, hogy le kell cserélnem az autómat mert 5- vagy 7 éves! Nem biztos, azonnal lakást kell cserélnem! Nem biztos, hogy azt a "kicsit, ami hiányzik.." nem érdemes összespórolnom! 

Az öngondoskodás, a megtakarítás egy  pénzügyileg tudatos, felnőtt gondolkodásmód!  Nagyszüleink jó része ismerte! Erről néhány évtizede még híresek voltak a magyar lakosok! Ma a megnövekedett igények idején, mindenki többre vágyik, annál is amit esetleg megengedhetne!  Én mindenkinek kívánom, hogy elérje ezt a célt, hogy reálisan olyan életet éljen, amit elképzelt magának! Ennek azonban, -ha tudatos emberek vagyunk a pénzügyeinkben-, ára van! Húzni kell egy határvonalat az életünkben! Most a jövőmet építem, most azon dolgozom, hogy kikerüljek a mókuskerékből, hogy 2017- ben már azt mondhassam, van valamim, amiről még 2014-ben csak álmodtam! 

Hogy azonnal nincsen megoldás? Lehet! De ha a gondolatát elraktározza az olvasottaknak, hiszem azt ,változhat az élete! Másként fog vásárolni, másként neveli a gyermekét! Megtervezi a bevételeit- kiadásait! Ezzel már elvetettem azt a gondolatot az Ön fejében, amit én a munkám küldetésének tartok! Tisztességes módon jobb életem csak úgy lehet, ha 100 forintból egyet mindig félreteszek !

Henry Ford mondta: " A legtöbb ember több időt és energiát fordít arra, hogy kerülgesse a problémákat, mint arra, hogy megragadja és megoldja őket!"