Mindig elgondolkodom.... és folytatom a korábbi bejegyzésemet, amit a családi stratégia kidolgozásának pontjánál hagytam abba!

3.) Családi stratégia:

Általános tapasztalat, azt gondolom, hogy manapság, a rövidtávú igények kielégítése vált az emberek és a családok szokásává! És tragikus módon az tapasztalható, hogy az nagy többség figyelmen kívül hagyja a belátható, tervezhető jövőbeni pénzügyi kiadásait! Az innen még távolinak tűnő jövő azonban hamarabb kopogtat az ajtónkon, mint ahogyan mi azt előre gondolnánk! Ilyenkor - mivel elmulasztottuk a felkészülést- jönnek a különféle hitelek, kölcsönök, hatalmas THM.-ek, amik évekre évtizedekre eladósodottá teszik, egy család mindennapjait!

Egyetlen kérdésre kéne pedig mindössze válaszolnunk: MIT IS AKARUNK VALÓJÁBAN!?

Részcélokkal sokat foglalkozik az ember, mit akarok idén, jövőre, mire költök ebben az évben, hol töltöm a nyarat a következőben! De a pénzügyi tervezés és stratégia nem ezt jelenti, hanem azt, megnézem milyen céljaim vannak életem során, nekem, a családtagjaimnak! Hogy áll a vállalkozásom, mennyire biztos az alkalmazotti státuszom, meddig szeretnék dolgozni, milyen életminőségben szeretném eltölteni majd napjaimat életem alkonyán! Egy család pénzügyi stratégiája mindig konkrét időkhöz, évekhez kapcsolódik, amihez meghatározzuk a szükséges összeget, összevetve megtakarítási képességeinkkel, és mintegy előfinanszírozzuk jelenben ezeket a jövőbeni célokat!

A tapasztalat azt mutatja Magyarországon, a hosszú táv 2 -3 év, legalább is így gondolják az emberek, a fejlett nyugaton, ez minimálisan is öt tíz év, de egy pénzügyi tervezésénél még ennél is tovább kell mennünk és évtizedekben gondolkodnunk! Itthon számomra az a tapasztalat, az emberek nagy része egyik pillanatról a másikra szeretne meggazdagodni, ha jobb életre vágyik, akkor ezt megteszi olyan módon, hogy hitelből épít fel magának a megengedhetőnél magasabb életszínvonalat! Biztosan láttunk már olyat, aki hallott ilyenről! Luxusautók, finanszírozhatatlan költségű lakóingatlanok, hitelekből! Nyugaton a gondolkodás más, a megtakarításnak magasabb kultúrája van, a pénzeszközöket megfelelő módozatokban tárolják, és ezeket a módozatokat a céloknak megfelelően használják! Bár minden megtakarítási módozatnak van valamilyen fokú likviditása, bizony azt kell mondani, hogy az olyan pénzt amiket a stratégiai pontok finanszírozására szeretnék felhasználni, a legtávolabb és a legkevésbé likvid módozatban kell tartanunk, és ahhoz csakis akkor hozzányúlnunk, ha az maradt az utolsó lehetőség! Családok esetében is azt gondolom, elengedhetetlenül fontos. hogy rendelkezzenek egy átlátható pénzügyi tervvel, olyan tervvel, ami időben és pénzben lehatárolt, tehát nem az álomkategória fogalomkörébe tartozik! Ilyen sarokpontok egy család esetében, milyen bevételeim vannak, mik a megtakarítási képességeim, milyen konkrét időpontok vannak, amikor kiadásokkal kell szembenéznem: mikor mennek gyermekeim egyetemre, mikor szeretnék nekik majd lakást venni, meddig tervezem azt, hogy a munkajövedelmemből kívánok megélni, mikor szeretnék nyugdíjba menni, milyen nyugdíjkiegészítést szeretnék az kevéske állami nyugdíj mellé majd! Ezek a sarokpontok, amik biztosan mindenki életében előbb- utóbb felmerülnek, amit valamikor, valakinek, valamiből biztosan finanszíroznia kell! És merjünk hinni abban, hogy ha időben szembenézünk ezekkel a kérdésekkel, akkor sokkalta fontosabb ezen finanszírozással kapcsolatban az időhorizont, mint az összegnagyság! Gondolom egyikünk sem szeretné azt, ha gyermekei majdan hiteltartozást kapnának örökségként, ingatlan, vagy készpénz helyett! Gondolom mindannyian szívesebben élnénk tőkejövedelmünkből, 20 25 év múlva, mint 50 60 évesen is 12 -14 órát dolgozni pont annyiért, amiből befizetjük a rezsit, és talán még kenyérre is futja majd! Csodák nincsenek, de pénzünk csodálatosan képes dolgozni értünk, hogy majdan ne nekünk kelljen dolgozni érte!