Két idézet jutott eszembe ma reggel! 

Az egyik, a neves magyar író, Jókai Mórhoz kapcsolható, aki a beszéddel kapcsolatosan fejti ki álláspontját egy magvas gondolatban:

"Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek."

A másik idézet pedig, a világ valaha élt legnagyszerűbb krimiírójának,  Agatha Christie-nek a nevéhez kötődik:

"Vannak kérdések, amelyeket nem teszünk fel, mert félünk a választól."

Nagyon sokszor ül ez a két idézet, amikor emberekkel  jövőjükről beszélgetünk. Sajnos bizonyos kérdéseket nem lehet szép szavakkal körülírni és helytelen, ha azért nem tesszük fel  kérdéseinket, mert félünk szembesülni a rá adott válaszokkal. Bennünket tanácsadókat is olykor megkísért ez a magatartás.

Ma reggel, amikor a naptárra pillantottam azt láttam, már csak kevesebb, mint 40 nap... 

A következőre gondoltam: megteheti- e egy orvos, hogy nem szól a betegének, amikor valamiféle elváltozást fedez fel az egészségi állapotában? Vajon kinek a felelőssége, ha ez a beteg később belehal  abba, hogy időben nem figyelmeztették?  

Így van ez a pénzügyek tekintetében is.Ezek a dolgok nem népszerűek, a reklámokban csak elvétve hallunk róluk. Hiszen a bennünket körülvevő világ nem az átgondolt pénzkezelésre, hanem az eszeveszett költekezésre, fogyasztásra ösztönöz, a pillanatnyi szükségletek azonnali kielégítésére sarkall. Nagyfokú intelligencia szükséges ahhoz, hogy "átlássunk a szitán". Sokszor azt, aki másként gondolkodik az életéről, jövőjéről, azt kikezdik.Ha valaki kezébe veszi s sorsát, a környezetében azonnal megjelennek olyanok, akik igyekeznek eltéríteni a tudatosabban gondolkodó embereket kitűzött céljaiktól. Érdekes tapasztalat, az élet sok területére igaznak mondható: szeretnénk kitűnni a tömegből, ugyanakkor, ha valaki kitűnik, az már sokszor bosszant bennünket.

Vajon kinek a felelőssége, ha a magyar társadalomban nem kapnak egyre többen tájékoztatást arról, hogy milyen jövő vár rájuk nyugdíjasként? Nemcsak a miénk, tanácsadóké lenne ez a felelősség, de akiknek ezt "felülről "hirdetnie kéne, azoknak ezzel előjönni nem lenne népszerű. ( demográfiai helyzetkép, Alaptörvényt érintő módosítások, "szülőtartás" kötelezettsége)

Vajon kinek a felelőssége, ha nem hívjuk fel a figyelmet olyan értékes lehetőségekre, amikkel komoly , -sok esetben megfelelő ellátás nélkül halállal végződő-, egészségügyi problémák esetén, hatványozottan megnőhet a gyógyulás esélye? ( szolgáltatásfinanszírozó egészségprogramok,  éves egészségszűrés lehetősége várakozás,nélkül, prémium egészségprogramok)

Vajon kinek a felelőssége tájékoztatást adni arról, hogy az élet megfinanszírozható másként is, mint az átgondolatlan hitelfelvétellel?  Nyilván ezt a bankjában sosem mondják Önnek. (   előfinanszírozás, szemben a hitel alapú utófinanszírozással, támogatott hitellehetőségek, válogatott, előszűrt hitelpiaci lehetőségek)

Vajon kinek a felelőssége felhívni a családok figyelmét, hogy gyermekik sorsát, jövőjének esélyeit, egy picinyke ráfordítással hatványozottan megnövelhetik? ( Babakötvény, Gyermekcélú egyéb megtakarítások, Lakástakarék-pénztárak)

Vajon kinek a felelőssége, hogy azok a vállalkozások amelyekhez eljut az ember, megerősödhessenek anyagilag, forráshoz tudjanak jutni jobb eséllyel, mintha magukra maradva kellene tájékozódniuk? (céges költségoptimalizálások, pályázati szakértők által támogatott, monitorozott és végigkísért vissza nem térítendő támogatások)

Vajon kinek a felelőssége, hogy a költségek csökkenjenek és bevételek növekedni tudjanak a családoknál, vállalkozásoknál egyaránt? ( költségoptimalizáló megoldások, bankszámlaváltás, a családi és céges pénzügyi portfólió rendbetétele)

Vajon kinek a felelőssége, hogy a karácsony nagy pénzköltésekhez közeledve, felhívja a figyelmet az átgondolt megfontolt kiadástervezésre? ( pénzügyi nevelés, a pénzügyi kultúra fejlesztése, vásárlások alkalmával felkínált hitelcsapdák elkerülése)

Hogy  hasznos információ birtokában legyenek egyre többen itthon, ez tehát  elsősorban  a mi felelősségünk, akik a  független pénzügyi tervezés feladatát végezzük. Hogy ki mihez kezd a kapott információkkal, az már annak a felelőssége, aki megkapta ezt az információt.

Ezért most különösen is aktuális felhívni a kedves olvasók figyelmét arra: ne hagyják veszni az állam által adójóváírás keretében igénybe vehető 20 % állami támogatást.  Ez egy nyugdíjcélú megtakarítás esetén akár több millió forintot jelenthet majd Önnek. Legyen szó bármelyik nyugdíjmegoldásról.

            Az elmúlt napokban több embert is megkerestem a környezetemben, hogy kihasználta -e már az erre az adóévre alanyi jogon járó 20 % adójóváírás lehetőségét a nyugdíjcélú megtakarításai után. Megdöbbentő látni, hogy mennyien nem is ismerik ezeknek a lehetőségeknek még a körvonalait sem. Ez a köztájékoztatás hibája is. Nyilván nem érdek az, hogy adóforintjainkat visszakapjuk, ha pont a tájékozatlanság nyomán, ez ott maradhat az állam zsebében.

Ha bankban helyezzük el a pénzünket, jelenleg örülhetünk, ha 2 % környéki kamatot kapunk az éves lekötésére a nagyobb kereskedelmi bankoknál. Ennek most a tízszeresét hozzáteszi az állam, ha felnőtten, előrelátóan gondoskodunk magunkról. Ma erről lemondani elég "dzsentri" magatartás, ebben azt hiszem egyetérthetünk.

Hogy miért legtöbbször a nyugdíjtervezésre élezem ki sok bejegyzésem?

Azért, mert társadalmunk jövőjének legnagyobb problémája lesz a nyugdíj.  Az én korosztályom szinte biztos lehet benne, hogy 100 Euró értékű nyugdíjra számíthat majd az államtól. Az állami ellátás tehát megmarad, csak nem sokra megyünk majd vele.

Miért lesz a nyugdíjkérdés a legaggasztóbb pénzügyi probléma? 

Mert 3 generációs probléma eszkalálódik belőle.

Biztos vagyok benne, hogy a mostani harmincas generáció szülei, főként, ha fiatalabb generációhoz tartoznak és még ma aktív 50-esek, már nem fognak annyi nyugdíjat kapni, mint amennyire sokan tévesen esetleg számítanak. Előfordulhat, hogy anyagi segítségre szorulnak majd? Hibájukon kívül természetesen igen. Életüket ledolgozták, bizonyos jövedelemnövekedést is elértek életpályájuk alatt, de nyugdíjuk már jelentősen kevesebb százaléka lesz utolsó nettó bérüknek. ( ld. demográfia)  Támogatnunk kell Őket? Eléggé valószínűsíthető.

Vajon kikre hárul ez a feladat?

Ránk. Akik még szüleink nyugdíjas évei alatt  javában rendelkezünk majd jövedelemszerzési lehetőséggel. Bár 5- 10 éven belül, a ma még e kérdést hárító kedves kortársaim is keresni fogják már a lehetőséget, hogy milyen módon rakják össze azt a privát tőkét, ami tisztes megélhetésükhöz szükséges lesz majd nyugdíjasként. Akkor majd jöhet a "tűzoltás" miatti kapkodós megoldáskeresés, vagy az elkerülhetetlenül nyomorgást jelentő nyugdíjas évtizedek várása. 

De a nyugdíjkérdés problematikájából származó pénzhiány ( ennek okairól naponta lehet olvasni, én is írtam már számtalan alkalommal) az utánunk jövő generáció életére, anyagi lehetőségére is hatással lesz majd. Hiszen ott lesznek a gyermekek, akiket szintén támogatni kéne, akár a tanulmányaikban, akár személyes életkezdésükben. Így a mi generációnk lesz az úgynevezett "szendvicsgeneráció"  . Ez a helyzet azonban még idejében elkerülhető lenne.

A nyugdíjkérdés, felelősséggel nem söpörhető a szőnyeg alá sem a harmincas, sem a negyvenes, sem pedig az ötvenes generáció számára.

Ha ezt a kérdést, -mivel hajlamosak vagyunk a távolabbi "veszélyek" diszkontálására-, egy legyintéssel lesöpörjük az asztalról, két dologról hoztuk meg az azonnali döntésünket: idősebb kori megélhetésünk terhét  máris gyermekeink nyakába akasztottuk, ezzel együtt az ő jövőjüket is a miénkhez hasonló anyagi nehézségekre predesztináltuk.

Mindenki nyitott lesz egy alapos átgondolásra?

Úgy vélem lesznek akik ismételten a kifogások eszközeihez nyúlnak majd és megmagyarázzák, milyen okok miatt nem tudnak ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Sokan pont azért, mert azt gondoljuk, ha nem látunk tisztán a pénzügyekben, akkor minden a legnagyobb rendben van. "Vannak kérdések, amiket nem teszünk fel, mert félünk a választól."

Ugye azt elfogadhatjuk közösen, hogy nyugdíjasként is ugyanannyi pénzre van szükségünk, mint aktív korunkban? Hiszen otthonunk rezsiköltségeit  akkor is elő kell teremteni majd, étkeznünk is kell valamiből. Bár  a szórakozáson talán tudjuk húzni a költségeket, ugyanakkor egy olyan költség lép a helyére, ami aktív korban kevésbé érinti a pénztárcánkat, ezek pedig az egészségügyi kiadások ( orvosi ellátások költségei, gyógyszerkiadások).

Magyarországra nem véletlenül ragasztható újabb izmusként a "patópálizmus", vagyis szinte zsigeri reakció mindannak halogatása, amit végül úgyis szükséges lesz megtenni. Egy komoly nyugdíjtőke a harmincas éveikben járóknak ugyan még néhány ezer forintból elindítható, de ugyanez a céltőke évekkel később már csak jelentősebb saját ráfordítással valósítható meg. Sokan úgy látszik a nehezebb utat szeretik bejárni.  Az idő vagy nekünk, vagy ellenünk dolgozik.Időskori kiszolgáltatottságunk ezzel arányosan csökken vagy éppen növekszik. Kinek melyik a megnyugtatóbb, válassza ki saját magának.

Mi itthon még nagyon optimistán gondolkodunk nyugdíjaskori életünk anyagi lehetőségeiről. Noha látszik már a saját lábra állás igénye ebben a kérdésben, azt sajnos elmondhatjuk hogy a volt szocialista országok közül több szomszédunk ebben is leköröz bennünket. Épp a napokban lehetett olvasni, hogy Csehországban 20%-al kevesebben gondolják azt, hogy az államnak kötelessége gondoskodni idős korban róluk, ugyanakkor 20%-al többen is építik saját privát nyugdíjtőkéjüket, mint itthon.

Persze kortársaim közül is sok olyannal sikerült találkoznom az elmúlt hónapokban, akiknek határozott pénzügyi céljaikhoz megfelelő megoldások vannak már hozzárendelve.  Tanácsadónak az is öröm, ha adott pillanatban csak meg kell dicsérnie az ügyfelet azért, mert tudatosan gondolkodik és gondoskodik a pénzügyeiről, jövőjéről.

Szánjunk egy órát arra, hogy átbeszéljük pénzügyi terveit, szükségleteit.

Ismerje meg azokat az állami támogatásokat, amikkel Ön is gyarapíthatná bevételeit.  

Számoljuk ki mennyi nyugdíjra számíthat?

Mennyivel lesz kevesebb a jövedelme nyugdíjasként?

Sok esetben nem kell mást tennie, mint egyik helyről átcsoportosítani jövedelmét egy másik helyre. Így van ez nyugdíjügyben is. Egyik "zsebéből" átteszi pénzét a másik "zsebébe" és máris 20%-al támogatja az állam.

Ennyire egyszerű? Igen, ennyire egyszerű!

 Vegye fel a telefont és hívjon fel!

Vagy írjon és beszéljünk egy órát egy kávé mellett.