A szülők szeretnék gyermekeik sorsát anyagilag is a legnagyobb biztonságban tudni.

Hogy ez mennyire lesz így a gyermekeik életében, ez elsősorban nem a család  otthoni anyagi helyzetétől függ, hanem sokkal inkább attól, mit látnak otthon a gyermekek a szüleiktől? Vagyis milyen a szülők pénzkezelési szokása?

Nagyon sokféle embert ismerek. Nagyon sokféle pénzkezelési szokást volt szerencsém már látni. Magam is erős kontroll alatt tartom a pénzügyeimet. Sokan az ismeretségi körömben még engem is leköröznek a szigorú pénzkezelésben. No nem kell félreérteni. Ez nem a pénz kuporgatását jelenti, csak egy szigorú cash- flow tervet: vagyis tisztában lenni azzal, mennyi folyik be az adott hónapban  és mire, mennyi megy el a költségvetésből. A havi pénzügyek csak így válnak tervezhetővé, sőt így lehet akár egy egész éves költségvetést is megtervezni egy család életében. Van közgazdász barátom, aki egy egész éves kiadás- bevételt képes néhány 100 forint eltéréssel pontosan kontrollálni.  

Nem helyes, ha a pénz tabu a családban. Még akkor sem, ha itthon ez sokkal intimebb dolog, mint esetleg a világ más részein. Meg kell, hogy tanulja a kisgyermek, hogy a pénz nemcsak úgy van, hanem azért apu és anyu sokat dolgozik. A gyerek nem "hülye", csak gyerek, akinek mindent szépen el lehet magyarázni, amikor már nyiladozik a kis értelme. Ezért fontos már időben bevezetni a gyermek korának megfelelő zsebpénz intézményét. Vagyis ránevelni a gyermeket, hogy éljen beosztással. Ez lehet azonnal nem fog sikerülni, de nem baj, ha a gyermek ideje korán megtanulja, milyen, amikor korábban fogy el a pénze adott hónapban, mint szabad lenne. Jó módszer lehet, ha a családoknál is bevezetésre kerül a "papabank" intézménye. Vagyis, ha mondjuk a nagyobbacska gyermek nem költi el az összes zsebpénzét, hanem odaadja édesapjának, akkor hónap végén egy előre megbeszélt összeggel többet kap a pénzéért, ( ezzel meg lehet neki játékosan tanítani, mit jelent a bankbetét), vagy ha hosszabb ideig nem nyúl a félretett pénzhez, akkor még több pénzt kap majd vissza a " "befektetési időszak" végén, ( ezzel rá lehet nevelni a hosszabb távú megtakarítások értelmére, hasznára).

Elutasítom azt a nézetet, hogy felesleges gyermekeknek a pénzről beszélni, mert az értelmük még így, meg úgy... , hiszen emlékszem gyerekkoromban a takarékbélyeg intézményére. Amiben sok kortársammal együtt már 6- 7 évesen gyűjtögettük pénzeinket. Mindenki tudta miért veszünk két forintunkon takarékbélyeget csoki helyett. Hiszen ebből majd év végén megvettük a vágyott játékot, biciklit, vagy éppen volt miből költeni a nyári szünetben. Tizennyolc éves fiatalnak kezdeni beszélni arról, hogy légy takarékos, figyelj a pénzedre... szerintem már késő. Főként, ha otthon ebben nem látott hatékony példát. Elég csak Budapesten megnézni az egyetemistákat, akik hétvégente úgy tapsolnak el 10- 20 ezer forintokat, hogy észre sem veszik. Főleg, ha a szülők jelentik ilyenkor is a fő anyagi forrást. ( Tisztelet a kivételnek persze.)!

Hosszasan tudnám sorolni, milyen jó módszerek adódhatnak még, hogy játékosan a "gazdag gondolkodásra" neveljük a gyermekünket. Igen gondolkodásra, mert az anyagi helyzet egy adottság, de, hogy otthoni helyezettől függetlenül, kiből lesz egy idő után, tehetős vagy éppen szegény az a későbbi gondolkodásmód függvénye sok esetben. Olvasóim is ismernek biztosan olyanokat, akik jó körülményekből indultak el és ma semmijük nincs és biztos ismernek olyanokat is, akik szegény sorból indulva lettek tehetőssé. Úgy, hogy közben sosem voltak politikusok.:)

                  Számtalan könnyed olvasmány is akad ebben a témakörben, amiből akár még a szülők is tanulhatnak. Ezek közül párat, majd felsorolok a bejegyzésem végén.

Családi programként ott vannak a klasszikus társasjátékok: a kicsit "retró"  Gazdálkodj Okosan 

                                                                                                      vagy nagyobb gyermekek, fiatalok számára a Cash Flow nevű társasjáték. Igazán jó családi program kerekedhet belőle és közben számos pénzkezelési praktikára is megtanít. Megjegyzem, még a szülőknek sem haszontalan.

Nyilván nem az unalmas fogalmakról, a részvényekről és kötvényekről, hiteltípusokról kell beszélni a gyermeknek, nem is a befektetési háromszög hasznosságát kell magyarázni, hanem játékosan, koruknak megfelelően rávezetni a pénz megismerésére a helyes pénzkezelés gyakorlatára őket. Ezzel együtt, talán a matematikával is jobban megbarátkozik az olyan gyermek is, akinek sokszor "mumus" a számok világa. Az, hogy miként állunk a pénzhez, amikor elkezdünk önálló életet élni, az  attól függ, hogyan neveltek erre otthon. Mindenre van ellenpélda ( magam is ismerek ilyeneket), de általában el lehet mondani: ahol a szülők is tudatosan kezelték a pénzügyeiket, a gyermekük is így fog tenni, ahol a szülőknél sem volt meg a kontroll, és többet költöttek, mint amennyit kerestek, azt is sokszor "más pénzéből", mondjuk hitelből tették, nagy valószínűség szerint azoknak a gyermeke is adósságokkal fog küzdeni egész életében.

Ilyenkor már hallom, azokat az ellenérveket, amik a fejében vannak, kedves olvasóimnak: persze könnyű annak, aki gazdag családba születik.... nos nem egy, nem két ellenpéldát tudok, hogy önálló életkezdés után mennyire nem ez határozza meg alapvetően az adott fiatal reális pénzügyi helyzetét. Sok olyan példa van előttem, akik nem gazdag családból indultak, de pont  ezért kiemelkedő eredményeket értek el pénzügyeikben saját erőből. Az igaz, hogy szüleik az oktatásukra minden lehetőséget megadtak. Enélkül valóban nehéz! / Ezért a gyermek taníttatására félretett pénz a legnagyobb ajándék, amit adhat a gyermekének/ !!!

Olyanra is van számos példa, hogy nagy szülői segítség nyomán a fiatal, amikor magára marad a pénzügyekben, egy lépést sem képes tenni előre. Nem azért mert nem akar, hanem mert nem tudja helyesen kezelni bevételeit. Elcsúszik a költségvetése. Majd jön a "nagyszerű" "hacsak egy kicsi hiányzik" ... onnantól évek kellenek ahhoz, hogy helyre lehessen hozni egy két rossz pénzügyi döntés hatását. Nem kéne ettől megóvnia gyermekét? Ez sokszor egy pénzügyi tervezéssel is kivédhető lenne. Ha beteg az ember orvoshoz fordul, ha pénzügyi kérdései vannak szakértőhöz fordul, ez olyan természetes. 

               Hol dől el, hogy gazdag, vagy szegény lesz-e az Ön gyermeke? Igen, már otthon. Azon áll vagy bukik jelentős százalékban, hogy Ön mit tanít meg számára? Egyáltalán Ön hogyan van tisztában a saját pénzügyeivel, mennyire kezeli jól a saját pénzét, növekszik-e a pénzügyi ismereteiben? A pénzkezelés egy szakma, amiből a tanulást, mint bármely más szakma esetében, nem lehet kispórolni. Ha Önnek rendben vannak a rövid, -közép,-hosszútávú pénzügyei,  akkor  nyugodt lehet, hogy megteremtette annak alapját, hogy sikeres és anyagilag is jó kondíciókkal rendelkező gyermekei legyenek felnőttként. Itt most messze nem a pénz istenségéről van szó, ugyanakkor valljuk be, a legtöbb feszültség és boldogtalanság forrása mégis az anyagi nélkülözés talajából gyökerezik. Valóban nem a pénz boldogít, ugyanakkor a pénz hiánya sok szenvedés és küzdelem, keserűség és családi vita forrása lehet.

Dicséretes dolog, hogy szó van arról, hogy az iskolákban is elkezdik majd oktatni valamilyen formában a pénzügyi ismereteket. Persze azon is áll vagy bukik majd a dolog sikere, kik fogják ezt a tárgyat tanítani. Sok közgazdász kollégám van, akik ugyanúgy tanulták a személyes pénzügyi tervezés folyamatát és eszközeit, mint ahogyan ezt mindenkinek kéne Magyarországon. Kérdés kikre hárul majd ez a szerep a jövőben, hogy hiteles és autentikus legyen az ismeretátadás. A helyes pénzkezelés inkább gyakorlati tudást, mint elméletben való jártasságot jelent. Hiszen hiába tudom mi egy befektetési alap, ha nem tudom, hogy az mire való. Hiába jó befektetés egy államkötvény, ha nem vagyok tisztában azzal, hogy milyen időtávra érdemes igénybe vennem?

Hogyan legyen gazdag a gyermekem? 

Ehhez Robert T. Kyosaki: Gazdag papa szegény papa  című könyvéből emelnék ki összegezve néhány gondolatot:

Mire tanítja családját a szerző szerint a "Szegény papa" és mire a "Gazdag papa"? Avagy melyik gondolkodásmódot tápláljuk gyermekeinkbe a családon belül: az úgynevezett szegény gondolkodást, vagy a gazdag gondolkodásmódot?

1.) A Szegény papa arra tanít, hogy tanulj, hogy jó munkahelyed legyen, míg a Gazdag papa arra, hogy tanulj azért, hogy  jó munkahelyeket teremthess.

2.) A Szegény papa az iskolai oktatásban, a jó jegyekben látja a jövőt, míg a Gazdag papa a pénzügyi oktatás hasznában hisz.

3.) A Szegény papa munkáját úgy tekinti, mint egyedüli bevételforrást, a Gazdag papa ellenben a munkáját olyan dolognak tartja, amivel megvalósíthatja saját magát, amivel anyagi függetlenséget teremthet maga és családja számára.

4.)A Szegény papa alkalmazotti munkakörben érzi magát biztonságban, a Gazdag papa azonban tudja, nincs bizonytalanabb és kiszámíthatatlanabb az alkalmazotti létmódnál.

5.) A Szegény papa a lehetőségek láttán kijelenti, hogy ezt nem engedheti meg magának, ellenben a Gazdag papa egy jó lehetőség láttán rögtön azon kezd gondolkodni mit kellene azért tennie, hogy ez a lehetőség elérhető legyen maga és családja számára?

6.) A Szegény papa, mindig a körülményeket okolja nehéz helyzete miatt, gazdaság, rossz munkalehetőségek, míg a Gazdag papa szerint a nehéz helyzet okozója a félelmeinkben keresendő, vagy a tudatlanságunkban gyökerezik.

7.) A Szegény papa elveszíti saját magát a körülmények miatt, míg a Gazdag papa azt mondja, a körülményeit Ő alakítja.

8.) A Szegény papa azt mondja, azért nincs  pénze, mert több gyereket nevel, a Gazdag papa ellenben tudja, azért kell gazdagnak lennie, mert gyermekei vannak.

9.) A Szegény papa sokszor korholja a gazdagokat, fizessenek több adót, a Gazdag papa azt vallja, nem adományok kellenek a szegényeknek, hanem meg kell tanítani arra, hogyan tudnak jobban boldogulni az életben.

10.) A Szegény papa azt tanítja gyermekének, hogyha pénze van, nehogy kockáztasson, a Gazdag papa ellenben arra neveli gyermekét, ha van pénzed, akkor tanuld meg kezelni, és kellő figyelemmel merj kockáztatni is.

11.) A Szegény papa azt mondja a legnagyobb érték a saját lakás, a Gazdag papa ellenben azt, ha ezt az értéket bármikor képes vagyok reprodukálni, vagyis széles jövedelemtermő képességem van.

12.) A Szegény papa a számlákat utoljára fizeti ki, míg a Gazdag papa elsőként tudja le a pénzügyi kötelezettségeit, azaz először a számláit rendezi.

13.) A Szegény papa az államban bízik, hogy az majd vigyáz rá, gondoskodik róla, a Gazdag papa azonban az anyagi függetlenségben, pénzügyi önállóságban érzi magát biztonságban.

12.) A Szegény papa a spórolásra ösztönzi gyermekeit, míg a Gazdag papa a befektetésre ösztönöz.

13.) A Szegény papa azt állítja, hogy gazdagnak születni kell, míg a Gazdag papa azt mondja szegénység és gazdagság egyaránt tanulható.

14.) A Szegény papa retteg az elbukástól, míg a Gazdag papa az elbukásból is tanul, mert tudja ettől lesz majd a jövőben sikeres.

Nyilván jól kell érteni a műből kiragadott összefoglalást. De mindenképpen hasznosak. A szerző ezeket a meglátásokat fontosnak tartja átadni azért, hogy a "gazdag gondolkodásra" legyen nevelve a gyermek, a fiatal. Így tehát mindenképpen érdemes elsajátítani a Gazdag papa gondolkodásmódját.

Pszichológiai tény, az a gyermek, akiknek mindig azt mondogatják, hogy  buta, rendetlen, tehetségtelen, az előbb- utóbb el is hiszi ezt magáról. Ugyanígy, ha a gyermek mindig azt érzi, hogy az  ő családjukban az élet mennyire nehéz, hogy milyen jó másoknak, akik ilyen meg olyan anyagi körülmények között élnek, a gyermek el is hiszi majd, hogy ő erre a rossz sorsra van predesztinálva. Ne törjük le a gyermek szárnyait idő előtt, ne vegyük el tőlük a felemelkedéshez kapcsolódó céljait.  Egyre nagyon figyeljen minden szülő, hogy akár már a gyermek születésétől kezdve apránként építse fel azt az összeget, amivel meg tudja finanszírozni majd a gyermekei taníttatását. Mire a mai kisgyermekek felnőnek, az oktatás gyermekeként 3-4 millió forint kiadást is jelent majd a felsőoktatásban, hiszen az már ma sem ingyenes. Ha erre időben gondolnak ez havi pár ezer forintból megvalósítható néhány év alatt. Nem biztos, hogy " lapostévé" , vagy "okostelefon" kell a gyerkőcnek 7 évesen. Nagy ajándék lehet az is a jövője szempontjából, ha szülei elhatározzák, hogy elkezdik felépíteni gyermekeik oktatásához szükséges tőkét.

Ha a pénzkezelés alapszabályait megismeri a gyermek 18 éves korára, az oktatáshoz szükséges anyagi biztonság is felépül ekkorra, ezt " Gazdag papa"-ként a szülő  meg tudja finanszírozni, -nem pedig diákhitelt kell majd ehhez felvennie a gyermeknek-, akkor megtette a család az egyik legfontosabb lépést ahhoz, hogy gyermekük majdan sikeres, anyagilag elégedett, büszke, építő tagja lehessen a társadalomnak.

Hogy ez a tőke miként építhető fel a legbiztonságosabban és legkevésbé megterhelő módon, abban persze kollégáim és én is tudok segíteni.

Bátran keressen elérhetőségeimen!   /A blog oldaldobozában mindenféle elérhetőséget megtalál./

Ajánlott irodalom a témához:  

Robert T. Kyosaki- Sharon L. Lechter: Gazdag papa, szegény papa

Mit tanítanak a gazdag szülők gyermekeiknek a pénzről, amit a szegények és a középosztálybeliek nem tanítanak meg?

David Owen: Papa Bank – A legjobb módszer, hogy gyermekeinket megtanítsuk a pénzzel bánni

Dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban

Nógrádi Gábor: A pénz nem a fákon nő!